Gitár - akusztika

2010. július 21., szerda

Szeretem amikor a kőkemény zenekarok lemezein egy-egy betétszámban visszanyúlnak a jó-öreg dobgitárhoz és az akusztikus hangzás bensőséges hangulatában egy egész más érzésből muzsikálnak. Ezekből a számokból  válogattam. Igyekeztem sok "második" vonalas zenekar számát előkaparni, de lesznek itt azért az elsőből is.  Nagy kedvencek kimaradnak, mint pl. Hendrix, a Cream, vagy a Humble Pie és a Grand Funk Railroad, mivel akusztikus gitáralapú, tisztán zenekari számaik nincsenek, és most ehhez ragaszkodtam. A válogatást Trinitynek ajánlom, hiszen neki még nem készítettem bejegyzést.


Betöltés


Az Audience egy méltatlanul elfeledett zenekar volt. Valószínűleg nem legvonzóbb küllemű és hangú énekesük miatt, meg talál a sok klasszikus elem bevonása is közrejátszhatott. A szám harmadik lemezük egyik becses darabja.

Aki nem ismeri a korai Black Sabbath teljes életművét annak mindenképpen meglepetést fog okozni a IV. lemezről beválogatott szám.

A Fleetwood Mac Peter Greenhez fűződő korszaka a zenekar és a rock történetének is becses korszaka. Az elsősorban blues gitárosként ismert Green előszeretettel pöncögött érzelmesebb, mélyebb értelmű darabokat is az akusztikus gitáron.

A Steamhammer nem igazán volt ismert. Komjáthy egyik legelismerésreméltóbb küldetése volt, hogy lemezbemutató műsoraiban elég sok ismeretlen bandát tűzött programjára. Innen ismerem – többek között – én is őket. Nagyon erős spirituális behatású zenekar volt, feszes gitárbetétekkel és simán mély hangú énekessel. Dübörgő számaik mellé előszeretettel szúrtak be kellemes betéteket, miként ezt is, amit második lemezükből emeltem ki.

A Yest azt hiszem nem kell bemutatni senkinek. Steve Howe az egyik legsokoldalúbb gitárosa a rocknak. Nagyobb lélegzetű számaikban többféle típusú és hangzású gitáron is játszik. Korszakváltó, harmadik lemezükről válogattam opusz jellegű számaik előfutárának is nevezhető hosszabb számaik közé beszúrt, koncerten rögzített szóló betétet.

A Focus a kevés sikeres holland zenekar egyike volt. Jan Ackermannt pedig a legjobb gitárosok között tartják számon. Kiemelkedő sikerű lemezük volt a második, Moving Waves című album. Ebből hallgathattok egy megkapó darabot.

A Jefferson Airplane folk zenekarból vált pszichedelikus vezérzenekarrá a '60-as, '70-es évek fordulóján. Az egyik legsikeresebb és Európában is rajongott amerikai zenekar volt. A legjobb lemezüknek tartott Surrealistic Pillow-ról válogattam az egyik kedvenc számomat.

A Led Zeppelin Physical Graffity albumját nem kedvelem különösebben. Az egészet képtelen is vagyok meghallgatni. A válogatott számot azonban nagyon szeretem. Page zsenialitása megkérdőjelezhetetlen.

A Cactus-t amerikai Led Zeppelinként is emlegették fénykorukban. A Vanilla Fudge-ból kivált tagokra épülő, kőkemény rockot tekerő bandától igazán üdítő ez a harmadik lemezükön fellelhető szösszenet, még akkor is ha csak belekavarnak egy kicsit a feedelt elektronikussal.

Legutóbbi bejegyzésem zenekarától, a  Mountaintől semmiképpen sem hagyhattam le első albumuk lélegzet elállító darabját. Shámi szerint úgy szól Leslie West gitárja, mintha mantrázna. Megunhatatlan.

Bár egy szem gitár sem szólal meg a Curved Air számában, hangulata miatt úgy gondoltam frappáns befejezése ennek a válogatásnak.

2 megjegyzés:

Trinity írta...

nagyon köszönöm János, ez sokat jelent nekem, holnap lesz a szülinapom :-)
Köszönet az újonnan megismert zenekarokért (Audience, Steamhammer, Curved Air), jó néhány számot nem is hallottam még, meglepetés volt nagyon a Sabbath és a Cactus például. Alig tudok kedvencet választani, ez így szép kerek, első hallgatás után legjobban az Audience, a Focus, a Curved Air, a Cactus és a Zep tetszett, de még meghallgatom jó sokszor :-)

Vajda János írta...

Igazán örülök, hogy sikerült örömet, meglepetést szerezni :)

Megjegyzés küldése