Amikor a zenének vége (In memoriam Jim Morrison)

2010. december 8., szerda


Ma lenne 67 éves a rock örökös poétája, bálványa, az egyik legkarizmatikusabb énekese  és előadója, Jim Morrison. A Doors nem lett volna az nélküle, amivé vált, és Ő sem lenne ma az a Doors nélkül, aki rockgenerációkon átívelve a mai napig minden korosztály fogékony rétege zeneszeretetének kihagyhatatlan része. Bár a zene végéről énekelt a Gyíkkirály második lemezükön és majd minden koncertjükön, a zene – és amit Ők is teremtettek – örök, és ebben jelentőségük megkérdőjelezhetetlen.



A szám fordítása Földes (Hobó) László versezetében

A zenének vége, a zenének vége, babe.
A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt!

A zenének vége, a zenének vége, babe.

A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt,

Mert furcsa barát a zenéd,

Táncol a tűzben, mint illenék,
Egyetlen barátod a zenéd. Míg jön a vég,
Míg jön a vég, míg jön a vég, míg jön a vég!

A feltámadók névsorából húzz ki engem,

Igazold az alibim a börtönömben, pár barát még benn vár.
A tükörben az arc nem hagy,
Az ablakban a lány nem kap.
Az élők tora, kiállt a lány.
Valahol kinn vár rám.

Mielőtt elnyel engem, mielőtt a nagy álom elnyel engem,

Hallanom kell, hallanom kell, hogy sír a lepkekirály.
Gyere vissza, karom téged vár!
Elfárasztott minket a túl sok csavargás.
A földig hajtott fejű várakozás.
Játszik egy nagyon szelíd hang,
Nagyon közel, de távol még,
Nagyon halkan, és nagyon szép,
Jöjj ma még! Jöjj ma még!
Jöjj ma még! Jöjj ma még!
Jöjj ma! Jöjj ma még!
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj, jöjj,
Jöjj, jöjj, jöjj, jöjj,

Mit tettek veled, óh, Föld?

Mit vétett nekik a gyönyörű nővér?
Szétdúlva, kifosztva, meggyalázva,
Fekszik a hajnal oldalán.
Befonja testét a sok szögesdrót.
Drót, szögesdrót.

Játszik egy nagyon szelíd hang.

A fejed a földre hajtsd!
Játszik egy nagyon szelíd hang
Szinte suttog, szinte sír.
Szinte suttog, szinte sír.

Azt hittem az én szívem mindent kibír.

A világot akarjuk! És most!
A világot akarjuk! És most!

A világ kell és most, most, most, most, most.

Perzsa éj! Lásd a fényt!
Perzsa éj! Lásd a fényt!

Jézus! Jézus! Ments meg! Jézus!


A zenének vége, a zenének vége, babe.

A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt,

Mert furcsa barát a zenéd.

Táncolj a tűzben, mint illenék.
Egyetlen barátod: a zenéd.
Míg jön a vég! Míg jön a vég!
Míg jön a vég! Míg jön a vég!


Elhozta magának, abból a tudathasadásból fakadóan, amit az okozott, hogy, nem a költő, hanem a rocksztár előtt borult le életében és még nagyon sokáig a világ...

6 megjegyzés:

blogdogvagyok írta...

Köszi, jó vót.

Vajda János írta...

Ennek igazán örülök. Jó széles látószöged van, a zenére is...

Mácsai Ferenc írta...

Öröké kedvencem.:)

Vajda János írta...

Ezzel sem vagyunk egyedül :)

líbuc írta...

Összeszorul a szívem, mikor azt hallgatom, hogy egy ember, aki sokkal többet érzékel a világból, mint a legtöbb kortársa, drogok hatása alatt /nézd csak meg, milyen a tekintete / próbálja nekünk elmagyarázni mindazt, amit a tömeg nem is ért. Az, hogy mégis sokan követték, és máig hat, azt mutatja, hogy valami "őstudást" felébresztett, megszólított bennünk. Valamit, amire a tudatunk nem, csak az érzelmeink rezonálnak.
Adassék lelkének megnyugvás! Az életében ez úgysem adatott meg...

Vajda János írta...

Az igazság az Kati, hogy inkább ivott, de azt nagyon keményen.
Érdekes ez a dolog, mit ért a tömeg. Fiatalon gőzöm nem volt, miről szólnak azok a dalok, amikért meg voltam veszve, mert elég volt, ha zeneileg elvarázsolt. Aztán ahogy hozzá lehetett jutni a szövegekhez, meg felszedtem némi angol tudást is, rá kellett jöjjek, hogy azok a zenék, amiket tényleg szeretek, szövegben is jók. Ám a mai napig nem igazán érdekel a szöveg, ha a zene jó, és letojom a szöveget, bármilyen jó, ha egy nulla hozzá a zene. Írják meg versnek.
Sámán szellem lakott benne, az biztos, de erős démonja is lehetett, az győzött, de odafent van kik között jól érezze magát :)

Megjegyzés küldése