Bejegyzések
A '60-as, '70-es évek fordulóján ezerszám hemzsegtek jobbnál-jobb zenekarok a második, de még a harmadik vonalban is. A Mountain – többek között – is ehhez tartozott. Az amerikai zenekart, amit az angol származású Felix Pappalardi hozott össze 1969-ben. Ő előzőleg a Cream mellett ügyködött ebben-abban, és a feloszlás után valamilyen formában tovább szerette volna vinni azt a zenei vonalat, amit a Cream is képviselt. Leslie Westben ebben remek partnerre is talált. Az egyik legszínesebben és ötletesebben improvizáló gitárosok között tartják a mai napig számon (Bruce-os, érces énekhanggal). Méltán nevezték őket az amerikai Creamnek, máig sem értem, hogy Tardos Petya milyen megokolásból sorolta őket lexikonjában a "saras" rock kategóriába, sőt, gőzöm sincs, mi az a saras rock. (Valaki tudja? Írja meg nekem, köszi!) Hogy milyen kategóriába is sorolhatók: döntse el mindenki maga egy '71-es Beatclub felvétel alapján.
(Corky Lang dobfülése élményszámba megy...) A zenekar sajnos kevés lemezt adott ki. Igazán népszerűek Amerikában maradtak, az európai lemezpiacra valamiért nem tudtak betörni, igaz akkor már nagyon ment egyes rockcsapatok túlsztárolása (Zep, Purple, Sabbath, Heep, stb.), a pénzvilág betette a lábát a rocklemezek kiadásába, olyan "hozzáértők" kezdtek el dönteni az addig "adjunk mi mindent" egészséges szemlélete helyett, akiknek komoly szerepük van a '70-es évek második felétől kezdődő elsekélyedésben. F. Zappa nem véletlenül ajánl ezeknek a figuráknak nem éppen gusztusos csókpartnert a könyvében, és emlékezik hálával az "öreg, szivart csócsáló fazonokra", akiknek éppen azért, mert fingjuk se volt, hogy mi a jó, ezért kiadtak mindent.
Koncertjeik élményszámba mehettek. Azokon nyer teret a banda igazi improvizációs készsége, West ötletessége és a zenekar együttélése. Két és fél koncert albumuk igazi féltett kincs minden gyűjtő otthonában. Egy rövid részlet erejéig még a filmnél maradnék, Woodstockról csemegézek ki egy röpke dalt velük.
Koncertjeik élményszámba mehettek. Azokon nyer teret a banda igazi improvizációs készsége, West ötletessége és a zenekar együttélése. Két és fél koncert albumuk igazi féltett kincs minden gyűjtő otthonában. Egy rövid részlet erejéig még a filmnél maradnék, Woodstockról csemegézek ki egy röpke dalt velük.
A bónusz mp3-on az első darab a második lemezük címadó dalának színesen hosszabb lélegzetű változata. Felix énekének kontrasztja Westé mellett nagyon beszédes. Számaik hangulatának megfelelően cserélgették az énekest is. A duettet kerülték.
A második számon keresztül szerettem bele a Mountainbe egy életre. Negyedik albumuk a Flowers of Evil második oldala két koncertszámot tartalmazott. Amikor kikölcsönöztük Pongival (lassan 40 éve), hiszen a Woodstock2 albumról már ismertük őket, látva a második oldal első számának időtartamát, először azt tettük fel, és készek is lettünk. A DREAM SEQUENCE összefoglaló cím alatt egy számfolyam lapul. West felvezető szólójával indul a dolog, ami átcsap a Roll over Beethovenbe és West kavarásával is fejeződik be. Alig szusszanásra pedig belevágnak a Dream Milk & Honey-ba, amiről nem akarok semmit sem mondani, mert nem lehet, ha meghallgatod, te is így gondolod majd...
A második számon keresztül szerettem bele a Mountainbe egy életre. Negyedik albumuk a Flowers of Evil második oldala két koncertszámot tartalmazott. Amikor kikölcsönöztük Pongival (lassan 40 éve), hiszen a Woodstock2 albumról már ismertük őket, látva a második oldal első számának időtartamát, először azt tettük fel, és készek is lettünk. A DREAM SEQUENCE összefoglaló cím alatt egy számfolyam lapul. West felvezető szólójával indul a dolog, ami átcsap a Roll over Beethovenbe és West kavarásával is fejeződik be. Alig szusszanásra pedig belevágnak a Dream Milk & Honey-ba, amiről nem akarok semmit sem mondani, mert nem lehet, ha meghallgatod, te is így gondolod majd...
Két érdekes kommentet említek meg a YouTube-ról. Egy idióta szerint West megjelenése nem éppen színpadképes... Hm, Pavarottinak sem a termete volt fontos a színpadon, hanem a hangja, Westnek meg a gitárjátéka. Egy másik meg az én véleményemet osztja: hogy tudta a Led Zeppelin, a Deep Purple... stb. ezt a zenekart a háttérbe szorítani? Valószínűleg azért, amit az első idézett is megjegyzett, sajnos.
12 megjegyzés:
Mifelénk ez a Mountain nóta volt a menő.:)
Talán érdemes azon gondolkozni, hogyan alakult ez az egész a pénz hatására. Ugye akárhogy is fáj kimondani ez a fajta zene mégiscsak giccs. Vagyis nagy tömegek igényének kielégítésére alkalmas, következésképpen az a zene lesz a legnépszerűbb amelyikkel a legnagyobb tömeg képes azonosulni, és természetesen a pénz is abba az irányba halad, amerre a legtöbbet fijalja. Ezért nem lesz soha olyan népszerű a G-moll szimfónia, mint pl.Ákos. Ne érts félre kérlek nem minősíteni akarok előadókat.
És akkor még nem is szóltunk az öszvér megoldásokról, amikor a zene nem sikerül valami fényesre, de a szöveg már-már József Attilával vetekszik. :)
A linkelt nóta igazán jó koncert változata is itt vagyon. Minden alkotóágazat kitermeli a giccset is, szerencsére az örökbecsűt is. Kinek mi az? Ez a kérdés, amire nem is kell választ várni, mindenki magával intézi el.
Az öszvér megoldásokkal igazad van. A jó zene megállja a helyét gyengébb szöveggel, viszont a legköltőibb versezet is elhalhat a csapnivaló zenén. A trubadúrok kora lejárt
(Oszt mellik G-mollra gondoltál, Feri? :)
Természetesen a Medve és a baba c. film zenéjére, Móczárt nagy szimfóniájára. :)
A filmet nem láttam, de ezek után megnézem. Ezt a g-mollt is szeretem :) bár Mahleré egész más :) Ez amúgy elég széles zenei befogadóképességű körnek hallgatható "komolyzene"... Majdnem, hogy giccs számba is mehetne, hiszen slágernak is lehet tekinteni a műfajban, mégha nem is Strauss keringő :D
De jó, hogy írtál róluk, nem ismertem ezt a zenekart, lenyűgözött teljesen, oda vagyok a kedvenc számodért.
Nem hittem volna, hogy van még felfedezni való a rock zenében...kérnék még hasonlókat :-)
Köszönöm Trinity! Lesznek még csemegék, és nagyon örülök, hogy tetszett ez a poszt (bár, reméltem :) Van még, bizony, én ugyanilyen érdeklődéssel keresem a ma meglepetéseit. Szerencsére vannak.
a saras valószínűleg egy fordítási hiba, egyik ismerősöm mondja, hogy pl. dirt truck versenyeket is sarasnak fordítják, nem lehet, hogy a dirt, dirty rossz fordítása?
Köszönöm Trinity! Valami ilyesmi lehetaz alap, Petya meg talált hozzá magyar megfelelőt. Maradjunk rythm & blues-nál :)
Nem tudom mennyire néztél körül a másik blogomon, had ajánljam ezt a posztot.
http://vajdus.blogspot.com/2009/04/ebredes.html
A Yes talán nem ismeretlen előtted, de talán megérheti időt fordítani erre az oldalra. Előre is köszönöm!
ismerem ezt a számot, nem tehetsz róla, de nagyon magam alatt vagyok és most ez a szám levitt a poklokba, megkönnyeztem.
Tetszik az az oldal is, de ez jobban :-)
Ne haragudj, nem ez volt a szándék. Magamból indultam ki, ez a szám engem mindig kiemel a pokolból, fel minden fölé, és ezért szoktam megkönnyezni...
már jobban vagyok :-)
milyen érdekes, hogy mekkora hatalma van a zenének...
A Mountain nagy kedvencem, úgy kerültem ide erre a blogra is, de azért a Zeppelint és a Purple-t fikázni, hogy csak a pénzemberek tették naggyá, azért kicsit erős. Ezekben a zenekarokban majd' minden egyes zenész egyenként is órási tehetség. Az sem véletlen, hogy számos reinkarnációjuk is életképes volt és még ma is tolják.
Megjegyzés küldése