Miles Davis Aurája

2011. február 2., szerda

 
A cím így igaz, pedig nem is Miles Davis szerzeményekből áll a nevével fémjelzett Aura című album. Palle Mikkelborg dán jazz trombitás 1984-ben egy 10 részből álló szvitet szerzeményezett Miles Davis iránti tiszteletéből.
(A tisztelet kézzel fogható oka a dán alapítású Sonning Zenei Díj odaítélése volt Miles Davisnek abban az évben. Léoni Sonning és férje 1959-ben hozták lépre az alapítványt a díj évenkénti odaítélésére.  Olyan kiemelkedő zeneszerzőt, zenészt vagy énekest kívántak díjazni, aki saját területén kiemelkedőt teremtett.)
A 10 darab a Schönberg féle 16-os hangskála szerint Miles neve kezdő betűinek megfelelő hangnemekben íródott. Szerzőjük szerint, a hangnem adta a témát, a témák meg kirajzoltak egy összefüggő kompozíciót. A címeket a hét főszín (szivárvány) és azok keverékei szerint adta meg Palle Mikkelborg, elmondása szerint, ahogy Miles auráját látja. Így kapta a teljes mű az Aura összefoglaló címet.
 
A lemez értelmezéséhez megkértem kedves blogbarátomat, Padparadsát, hogy röviden foglalja össze azt, amit az auráról és az auraszínekről érdemes lehet tudnunk. A további szövegben dőlt betűvel szedett sorok az Ő gondolatai. Kedves Eszter, itt is megköszönöm segítőkészségedet és a közreműködésedet! 
Magam nem kívánom szavakkal értelmezni ezt a bonyolult és összetett zenét, a CD bookletjéből szemezgetek. Nem is kívánom szembe állítani az általános és a zenei értelmezést, hiszen Mikkelborg nem az általános aurát fogalmazta meg zenéjében, hanem Miles zenei(!) világának és állomásainak auráját...

Texte alternatif

1. Bevezető
Az aura a testet körülvevő energiamező, a fizikai valóságunk kiterjedése, az egyre finomabb és finomabb rétegek: a gondolatok, az érzelmek, a tudatosság megnyilvánulása. A szivárvány minden színe megtalálható benne, mégis a színek dominanciája, illetve hiánya az ember lelki-érzelmi, hangulati és tudati állapota alapján hosszabb-rövidebb ideig jellemző.
 
A felvezető gitár Miles Davis neve kezdő betűinek megfelelő hangok sorrendjében pendül fel. A szintetizátor éles crescendoba vezeti át a szétfoszló hangot. A szaggatott, váltakozó ütemű ritmusok fölé újra felmagasodik a gitár az előbbi hangokban, majd Miles trombitája is beszáll a kavalkádba. Ebből alakul ki egy összkép, ami tovább vezet bennünket. Miles ezt jegyezte meg Palle-nek: "Benne kell legyél! A fejedben kell összeállnia mindennek!" Mikkelborg ezt fűzi hozzá: "Játszanom kellett újra és újra, míg megkötött bennem."

2. Fehér 
A fehér tulajdonképpen nem szín. A fehérben a teljes színskála megtalálható, így az egyetemes eszenciát szimbolizálja. A tisztaság és a befogadás, a születés és a halál, az örök körforgás, az univerzális életenergia manifesztálódása. A fehér a kiindulás, amiből a különböző színek, mint a virág szirmai kibomlanak, és a vég is, mikor a szivárvány színei újra egyesülnek.
Miles, szinte beszélő trombita hangjai vezetnek a színtelen fehérségbe. Elektromos álomkép felüljátszott duettel, Billie Holiday megidézett szelleme Miles Davis-ével együtt. Miles hangos csendet akart, amit az ütőhangszerek "teremtenek" meg.
 
3. Sárga
 A könnyedség, a derű, az életöröm, a kreatív energiák színe. Az ego megnyilvánulása, elhatárolódás az egésztől és a másokkal való összekapcsolódás dinamikus, folyamatosan váltakozó ritmusa.  Spontán, szabad, kötöttségek nélküli.
Ugyanannak a témának a két, egymástól elkülönülő zenekari tálalása. Az első részben az oboa és a hárfa incseleg egymással, majd a másodikban a fúvós big band hangzásban teljesedik ki valamiféle katartikus eufória. Olyan szinteket jár be ez a rész, mint a 60-as évek eleji Miles lemezek, amiket a zseniális Gil Evans hangszerelt jazz big bandre.
 
4. Narancs
A narancs a vörös és a sárga keveréke, a fesztelenség és az aktivitás összefonódása. A fizikai valóság játékos megélése, energikusság, termékenység. Tele van kalanddal, hívással, ösztönzéssel, de a valódi mélységek megélése nélkül.
Palle kabala színe, a hangzás megfelel a valami elkezdődik elvének. A zenészek teljesen szabadjukra engedik magukat, hogy a dolgok megtalálhassák formáikat. Három szólamban hangzanak a szólók. A gitár kacag Miles kettős, visszafogott és szélesre tárt hangzásai között.

5. Vörös
Az életerő, az akarat, a szenvedély megnyilvánulása. A szexualitás, a felfokozottság, az izgalom színe. Nagyon impulzív, szélsőséges esetben agresszív, dühös vagy túlhajszolt. Telítve van vitalitással, dinamizmussal, versenyszellemmel.
Lassan építkező, vertikális blues. A vörös a tűz - fogalmaz Palle. Miles szólója mögött úgy szólnak a trombonok, ahogy a tűz lángjai felett játszanak a füstfelhők. Az "aurális inferno"-t a gitár és bassz oltja ki és a szóló ott folytatódik, ahol a Bevezetőben lekeverték.

6. Zöld
A harmónia, a középpont egyensúlya, az együttérzés, az érzékenység színe. A gyógyító energiák megmutatkozása. Nyugalmat, békességet árasztó, bár érzelmi túltelítettségre, befolyásolhatóságra, ingadozásra hajlamos.
Költői pastorale, két részben kirajzolva a természet szépségeit. A második részben óhatatlanul felködlik előttünk Charles Ives Megválaszolatlan Kérdés c. darabja. A népszerű amerikai zeneszerző - talán az egyetlen volt, aki az európai hagyományokra alapozva komponált - Mikkelborg egyik kedvence. Miles szólója alá hasonló hangulatban száll a kíséret. A Zölddel Palle nem csak Miles és Ives, hanem Gil Evans előtt is tiszteleg. hiszen hangszerelése a Sketches of Spainre emlékeztet. Mint mondja: a hangszerek különleges csoportosítása olyan gazdag és ritka hangzást ad, mint Miles nevének 10 hangja.

7. Kék
A hűség, a nyugalom, a megbízhatóság színe. A kék az oltalmazás, az odaadás, az empátia megnyilvánulása, azonban hiányozhat belőle a „földelés”, vagyis az anyaggal való kapcsolódás, a kitartás. A depresszió és a melankólia színe is a kék.
A fúvós háttér reggae ritmusban adja az alapot Miles gyönyörű szólója alá. A széles ívű hangzás finom átmenettel minimalizálódik hárfára és csengettyűkre, mint a Right Off darabban, Miles Jack Johnson lemezén.

8. Elektromos Vörös
A Vörös annyira tetszett Milesnak, hogy másodjára is eljátszotta. Az első Vörösben kürtön játszik, itt meg lefojtott trombitán. Így kommentálta önmagát: Néha lépjünk túl a szabályokon, tüntessük el őket, csak játsszunk a hangokkal!

9. Indigó
A szellemiség, az univerzális hit megnyilvánulása. Éles, tiszta tudat, kreatív-intuitív gondolkodás, tisztánlátás képessége. Magas frekvenciák megnyilvánulása, ezért szétszórtság, zavarodottság, „elszállás” is jellemezheti.
Mikkelborg a Filles de Kilimanjaro albumot, Miles utolsó akusztikus felvételét vette alapul. Miles nem játszik ezen a darabon. Nem is akart, azt mondta: elég ide a zongora (Thomas Clausen). És elég az ördögi kezű ütőhangszeres (Marilyn Mazur) is.

10. Ibolya
A spiritualitás, az átlényegülés, a felsőbb síkokkal való összekapcsolódás színe. Ritkán, beavatási szertartások, tudatszint-változások alkalmával jelenik meg. Erősen intuitív, fogékony és rendkívül nyitott a szellemi szférákra.
A befejező, blues alapú darabban Palle Mikkelborg összegezni igyekszik Miles világát, miközben Stravinsky és Olivier Messiaen előtt is tiszteleg, akik szintén részesültek a Sonning Zenei Díjban. A Stravinsky-s felépítés alá Messiaen egyik orgona akkordját kölcsönzi, ez nyitja és fejezi is be a szekciót. Milesra akkora hatással volt ez a szám, hogy a díj átvétellel együtt járó koncerten ötször adták elő ezt a részt.
-

Palle Mikkelborg így vall az 1989-ben megjelent CD füzetében: Az Aura az én tisztelgésem Miles nagysága előtt. Azért ez a címe, mert olyan zenét szerettem volna összeállítani, ami visszatükrözi Miles zenei sokszínűségét.
Követned kell engem! - mondta nekem egyszer.  Így igaz!- gondoltam.
A When Lights Are Low első hallásra meghatározó volt az életemre, hangzása, zenei univerzitása. Miles zenei világa egy zen buddhista spiritualitásával hat rám. Köszönöm neki, és köszönöm Gil Evansnek az életfogytig tartó inspirációt. Köszönöm őrangyalaimnak, hogy részese lehettem ennek az élménynek.
A 2000-es kiadás füzetéből még egy gondolat Palle-től: Ismételten megköszönöm őrangyalaimnak a csodálatos találkozást és a közös munkát ezzel az igazi mesterrel, aki örökre megváltoztatta az életemet. A legmélyebb boldogság tölt el, hogy a legjobbat adhatom attól, akitől én is a legjobbat kaptam.
Amikor Gil Evans meghalt, Miles ezt mondta: Nem, nem, itt van közöttünk. Ugyanezt érzem Miles kapcsán. Örökké itt van... hangjai... színei... Aurája...
-
Ez az a lemez, ami biztos, hogy nem tud igazán a számítógépek hangszóróin, a lebutított mp3-on élni. Nemcsak zenei világa összetett, nehezen is besorolható. A fúziós jazzt nagyon kevésnek érzem, talán a kortárs zene összefoglaló csoport a legmegfelelőbb. A hangszerelés káprázatosan színes. Ha hallgatom, mindig lekérem az erősítő 5.0-ás hangcsatorna keverését, mert igazán ekkor fedezhetők fel azok a parányi részletek is, amik teljessé teszik ezt nagyívű kompozíciót. Ha meg tudod így is szeretni ezt a lemezt, egyszer legalább hallgasd meg igazán jó minőségben!
-
A felvételen a Dán Rádió Big Bandje és Palle Mikkelborg (trombita, szárnykürt) működött közre.
Gitáron: John McLaughlin
Elektromos dobon: Vince Wilburn, Miles Davis unokaöccse
A felvétel 1985-ben készült, de szerzői jogügyek miatt csak 1989-ben adták ki. 1990-ben Grammy Díjjal tüntették ki.
-
Kapcsolódó zenék
 




Texte alternatif


7 megjegyzés:

Padparadsa írta...

Nagyon szívesen, bármikor! Örülök, hogy végre elkészülhetett ez az anyag, nagyon alapos és nagyon átfogó!

Vajda János írta...

Köszöntelek ezen az oldalon is. Örülök a véleményednek és az együtt működésnek is. Ha bármiben én állhatok a rendelkezésedre, örömmel teszem majd :)

líbuc írta...

Elsőre fogadd elismerésemet az ötletért, a szerkesztésért, mindenért, amiért ezt a zenei csemegét így tálaltad! Nagyon jó volt, hogy Eszter színelemzéseit felhasználtad. Érdekes volt így figyelni a zenét, ami számomra nem könnyen emészthető. Egyenlőre. Ez nem egy estés kaland. Már Schönberg világa sem érintett meg, bár lehet az is, hogy nem figyeltem eléggé, alapból elutasítottam.
Sokat segített, hogy a hallott zenét tudtam azonnal kapcsolni a színek leírásához! Nagyon összetett zenei anyag, millió sziporkával, kell hozzá némi idő, meg többszöri hallgatás, hogy sokkal több részletét megszeressem, mint ami így elsőre sikerült.
Minden elismerésem a zeneszerzőé, a zenészeké, mert nagyon érdekes ez a próbálkozás. Köszönet érte!

pongi írta...

Elhunyt....Gary Moore....!

Vajda János írta...

Köszi Kati! Azt hittem könnyedén a füledbe mászik, de nem baj, majd fog :) Schönberg? Hallgasd meg a Verklächte Nachtot (Remélem jól írom :) Az a kulcs hozzá, meg sok Stravinsky és Bartók :)

pongi írta...

Fura!? Benyúltam a szekrényembe egy csomó TDK CD-RXG közé. Pont ez a lemez akadt a kezembe. Nosza rajta... meg is hallgattam.
A Winamp szerint " cool jazz ".
Szerintem csak ZENE!
ÜDV Gyuri

Vajda János írta...

Köszi Gyuri! Ezt gondolom én is...

Megjegyzés küldése