Elfeledett bandák, elfeledett opuszok

2010. november 16., kedd


Voltak a boldog hatvanas-hetvenes évek fordulójának igen jó, úm. második vonalas zenekarai a rock világában. Mára sokan nemcsak őket, hanem a számaik zömét is elfeledték. Pedig sokuk ért annyit, mint az akkor "sztárolt" bandák, csak ezekben nem láttak pénzt. Mert hogy az igazi érték nem pénzben mérődik. Nos, ezekből az elfeledett zenékből válogattam visszatérésem alkalmából, mielőtt még én is a feledésbe merülnék ezzel a zenei posztolódásommal együtt... A címben jelzett opusz arra utal, hogy hét percnél hosszabb dalokat szedegettem össze, s lesz itt még 23 perces is.

Várj míg betölt, vagy tegyél fel Flash Playert!

 

– A sort a Blind Faith-szel kezdem, a méltatlanul hamar süllyesztőbe került szupergruppal. Hogy ez így történt, az én generációmnak is köszönhető. A Cream után nem nagyon voltunk vevők a Stevie Winwood által behozott avantgardizmusra. A darab Ginger Baker szerzeménye. Az egész szám, a szólókkal együtt a rock egyik fényes drágaköve.
– Az Audience nem maradhat ki ebből a szedegetésből. Ha nincs Komjáthy, bizony keveset tudnánk rólunk, vagy talán semmit. Második lemezükről válogattam egy hosszabb impró részt tartalmazó darabot.
– A Bloodrock hamar semmibe foszlott texas-i csapat volt. Gyurival a lemezkölcsönző jóvoltából ismerkedhettünk meg velük, harmadik lemezükön keresztül. A zenekar Amerikában egy bizonyos körben a mai napig népszerű. Sokan a második lemezüket tartják a legjobbnak. Erről azt a számot válogattam, amelyben egyik, motorbalesetben meghalt zenésztársuknak állítanak emléket.
– A Focus második lemezének második felén egy hosszú lélegzetű darab méltán emeli Jan Ackermann zenei pályafutását a legnagyobb magasságokba. A talányos cím mögött Orpheus és Euridice mondájának megzenésített verziója búvik meg.
– A Heaven nevű zenekarnak összevissza egy albuma jelent meg Brass Rock címen. A denveri hegylakófiakból és indiánokból összeállt csapat bizony meghalt a már akkor kegyetlen médiapiac forgatagában. A mai napig hálás vagyok Komjáthynak, hogy megismerhettem ezt a lemezt. A kalóz kiadású CD hangtáram féltett darabja. KGyuri műsoridejébe akkor nem fért bele az utolsó két szám. Amikor feltettem a CD-t, igencsak leesett az állam az utolsó szám hallatán. Ezt hallhatjátok most.
– A Black Widow (nem tévesztendő össze a kilencvenes évek hm bandájával!) Leicesterben alakult. A sátánisztikus-kaballisztikus zenei indíttatás Tőlük ered, a Black Sabbath innen orozta. Ők viszont jobb marketinggel bírhattak, vagy Ozzynak csípték jobban a képét. Sacrifice c. albumukról választottam a címadó számot.
– A Jethro Tull első albumán és azt megelőző kislemezein egy vérbő gitáros, Mick Abraham nyűtte a húrokat. Viszont elég erős egyéniségnek bizonyult Anderson mellett, és mivel nem tudták összehangolni a bluest a fuvolával, Mick szedte a sátorfáját és megalapította saját zenekarát Blodwyn Pig néven. A rythm & blues nóták között igazi csemegének számít második albumukon az itt bemutatott szám.
– A Sugarloaf (ez sem tévesztendő össze a most ismert akármivel!) kansasi banda volt. Biztos vidékiségük miatt nem engedték Őket előre törni. Pedig Green Eyes Lady c. darabjuk óriási siker volt a maga idejében. Sor lemezeik szinte beszerezhetetlenek, egy válogatás CD-t sikerült begyűjtenem. Arról válogattam a Bachba szőtt rockfantáziát.
– A Steamhammert az utánam jövő generációk egy legyintéssel elintézik, mivel vezető gitárosuk, miután felkopott az álluk, beállt Rod Stewart zenekarába. Ettől azonban még nem koptak el a Steamben szerzett érdemei. Hogy mennyire jó gitáros volt, az a negyedik, Speech című albumukról válogatott 16 perces Penumbra-ból ki is derül. (Tudja valaki, hogy mit takar a cím? Sehol sem találtam infót.) A közép rész gitár-dob duója fenomenális, de az egész szám, úgy, ahogy van.
– Végére hagytam a talán annyira nem elfeledett Grand Funk Railroad szerintem legjobb lemezének, az E Prolibus Funk utolsó számát. Szeretem a zenei fúziókat. Különösen, amikor nem utólag fúzionálnak, hanem előre így írják meg a számot. A rock és a szimfonikus zene ötvözése mindig izgalmas. Ez azonban ezzel a kőkemény zenekarral pedig különlegesen nagyszerű élmény.

Elnézéseteket kérem a hosszú hallgatásért. Mostanában nem nagyon volt hosszabb egybe függő időm. Ezen a poszton 10 óra óta dolgozom. Nem szeretem összecsapni ezeket a bejegyzéseket. Ha nincs elég időm alaposan nekifeküdni, inkább bele sem kezdek. A naptár időszak és zenész barátaim honlapja elfoglalttá tett. (Kukkantsatok be a Kukkoldájukba, ha nem rémiszt el Benneteket, hogy Velem találkozhattok ott, botcsinálta kongásként.)
Most kicsi lélegzethez jutok, és újra aktív lehetek itt is. Bár  nem bánom, hogy a Mahler lemez kissé hosszasan lett prolongálva, hamarosan ott is megtörténik a csere, ehhez azonban még egy különleges külső segítségre várok...

6 megjegyzés:

blogdogvagyok írta...

Köszönöm, János. A Heaven Brass Rockot jegyezzük meg, mert van benne az a pompás száguldás (énmá semmit sem t'ok meghegyezni :-))

Vajda János írta...

Köszönöm én is János! Annak külön örülök, hogy magával tudott ragadni a Heaven BR száguldása.

líbuc írta...

Akkor most egy időre be van fogva a szám, meg a fülem, úgyhogy csak később referálok. :)

pongi írta...

A kimaradt zenekarok:
Atomic Rooster
Cactus
Chase
East of Eden
The Flock
The James Gang
If
It's A Beautiful Day
Keef Hartley Band
The Moody Blues
Procol Harum
Rare Earth
Taste
Vanilla Fudge
War
csak azok akik éppen eszembe jutottak.
Igen 60-as évek vége, 70-es évek eleje!

líbuc írta...

Na szóval: jóóó vóóót! :)
Még csak most jutottam idáig, hogy végig élvezkedjem ezeket az egyáltalán nem második vonalas bandákat. Tetszett a korai évek kiforratlan bája /Blind Faith, Haeven Brass Rock,Sugarloaf /, ahogy tapossák az utakat az utánuk jövőknek, ezért itt-ott szétesik a darab, de egyébként pazar. A Black Window-nál Mini-s feelingem volt. Lehet, hogy ők is szerették a csapatot?
A Focus persze a szívem csücske.Külön szerettem a dobost. /Itt is./
Jó volt megint ebben a zenei világban lenni. Azt hiszem a hosszú hallgatást is megbocsájtom.
Szóval azt hiszem most ujra végighallgatom az egészet

Vajda János írta...

Gyuri! Ekkora posztra nem nagyon van időm :)
Kati! Gondoltam, hogy el fogsz tudni benne mélyülni, köszönöm!

Megjegyzés küldése