Zenei átalakulás 2. - Manic Depression - Jimi Hendrix/Syrius

Ha meg kéne neveznem a rock fénykorának öt legjobb gitárosát, Jimit nem említeném meg közöttük. Az általam gondoltak (Eric Clapton, Jimmy Page, Alvin Lee, Rory Gallagher, Stewe Howe) fölé helyezném egy fénylő trónusra. Mert sokkal több volt, mint egy rock gitáros. Erről szeretnék később részletesen írni, most vegyük alapul a feldolgozásra váró számot, az Experience első lemezéről a Mániákus depressziót, minden különösebb kommentár nélkül, mert úgy érzem, felesleges.

A "nagy" Syrius a szememben olyan földöntúli csoda volt, mint Hendrix az egyetemes rockzenének. Mielőtt kimentek volna Ausztráliába, már hallottam a híreket egy fenemód jó bandáról, akik egész más zenét löknek, mint amihez akkoriban, 1969-ben idehaza általában szoktunk. A kis klubokba viszont lehetetlen volt bejutni, meg akkor inkább Sakk-Mattra jártam az Ifiparkba. Amikor hazajöttek már dolgoztam és a munkahelyemen volt egy ügyes közönségszervezőnk. Az szólt, hogy: "Te elég nagy zenebuzi vagy, nem érdekel a Syrius? Van egy jegyem?

Ez volt az első koncertjük az Egyetemi Színpadon. Aztán jött a többi, én meg mentem utánuk, ahová lehetett. Tőlük ismerem a Flock-ot, a King Crimson-t, többek között. A jameken hallottam először Kőszegi Imrét, Szakcsi Lakatos Bélát. De igazán nem ez volt a lényeg. Itt éltem meg igazán testközelben az improvizálás közös feszültségét. Az volt a jó ezekben a koncertekben, hogy együtt rezeghettem a színpadon lévőkkel, úgy, mint ha nem is lett volna közöttünk a színpadot és a nézőteret elválasztó sáv. Ilyen közös élményt a BS-ben sem lehetett megélni. Akkor kezdtem el megérteni, milyen lehet a klubzenélés, és akkor kezdtem el sajnálni, hogy ez a Syriusszal kimaradt az életemből.

A felvétel Ausztráliában készült. Ez a Hendrix darab szinte állandó koncertszámuk volt, nagyon szerettem. Igazi bravúr egy szólógitárra alapozott zenét ebben a felállásban előadni, de ez volt rájuk a jellemző. Soha nem hiányzott náluk a gitár, pedig Clapton és Jimi mániás voltam. Ők azonban elvittek egy más világba. Amire hozzáfértem Miles Davis fúziós lemezeihez, vagy a Mahavishnu Orchestra-hoz és a Return To Foreverhez már egyáltalán nem lepett meg a hangzás. Ez a kivételes tehetségű öt zenész már hozzásimított.

Ajánlom e két klipet annak a kornak a megélőinek, ezeknek a zenéknek a szeretőinek. Ajánlom az érdeklődő és nyitott új generációknak. Ajánlom mind azoknak, akik nem válhattak azzá, amire méltók voltak, csak mert ide születtek, abba a korba... (Ajánlott irodalom: Zoltán János - Nemes Nagy András - Budai Ervin – Széttört álmok)

És ajánlom Sháminak, az együtt megélt Syrius (és egyéb) koncertek emlékére...