Egy álomba kapaszkodva (Hang On To A Dream – Nice)

2010. május 3., hétfő

Keith Emerson kétségkívül a rock egyik meghatározó egyénisége. Az egyik, ha nem a legjobb billentyűsnek is lehet nevezni. Az ELP rajongók lehet, hogy megköveznek, de hozzám a Nice-ban végzett munkássága közelebb áll. Még nem tette be a lábát a Moog csodagépe olyan szinten a rockzenébe, hogy aztán alaposan át is formálja Emerson későbbi zenei mentalitását az elkövetkezendőkre. Vitathatatlan, hogy az ő keze alatt a szintetizátor varázslatosan, sokszor öncélúság nélkül szólalt meg. Az ELP-ben azonban, különösen a Brain Salad & Surgery-től kezdve azonban erősen ráült az egész zenekarra egy technokrata hangzás.
A Nice-ban azonban még sokszor főszereplő a koncertzongora és a Hammond orgona, és sokkal erőteljesebb a klasszikus és a jazzes elemek ötvözése. A Nice darabokban sokkal inkább érezni Emerson konzervatóriumi előéletét. Jómagam az ő hatására fedeztem fel a West Side Story-t, vagy Bach és Sibelius zsenialitását. Az illusztrációnak választott szám sokszínűsége, a lírai, klasszikus elemekből szőtt alaptémát felváltó, tisztán akusztikus jazztrió feszült improvizációja méltán jellemzi ennek a remek zenekarnak az egész munkásságát.

Sajnos a felvétel nem a legjobb minőségű. A jobb minőségű klipet a feltöltő MyBeatclub nem engedélyezi beágyazni. Ezen a linken azonban az is megtalálható.

3 megjegyzés:

Líbuc Nagy Katalin írta...

Hát ez jóóó volt! Tudod én azt sem tudtam, hogy volt olyan, hogy Nice. Csak az ELP-től ismertem a történetet. Én egy faluban éltem, ahova csak kevés egyéb információ jutott el, mint rádió, meg TV. Mikor Pesten voltam két évig, fájdalmasan érintett, hogy mekkora előnnyel indulnak, akiket körülvesznek a lehetőségek. Nagy hátrányt kellett leküzdenem, bár az, hogy nyitott, és érdeklődő, /na meg sznob/ voltam, sok mindenbe belevitt. Így mentem el a Petőfi Sándor utcába a jazzt hallgatni, -főleg Kőszegiéket, mert a barátnőm sráca az ő tanítványa volt-, vagy a barátom révén akkor ismertem meg Zappát, akiért ő rajongott. Aztán hazajöttem, és néha rábukkantam olyan lemezekre, mint az Ördög álarcosbálja, vagy a Dimenzió, vagy Szabó Gábor. Nem volt egy olyan mesterem, mint most Te, aki a kezembe adod a gyöngyszemeket. Köszönöm!

Vajda János írta...

Azért jó helyekre jutottál el, mindegy, milyen indíttatásból. A Petőfibe én is jártam, de az igazi szerencsém a nagy Syrius koncertek voltak. Kőszegiéket pl. onnan ismerem. De így jutottam el Interbrass-ra, meg egy csomó jó helyre. Jó időszak volt. A mai napig abból élek. Kevés új dolog fog meg. Inkább csak a régiek új dolgai érdekelnek. Azért nem vagyok csőlátású. A Lányom néha komoly meglepetéseket okoz. Aztán ott van Morrisette, John Mayer, A Pearl Jam, a Dream Theater. De azért a 60-as, 70-es évek fordulója volt az igazi...
Nem vagyok mester, csak az élményeimet teszem ezekre az oldalakra. Ha valaki, mint pl. most Te, gyöngyszemet talál az én kosaramban, már negérte gyűjtögetni :)

Líbuc Nagy Katalin írta...

Nos, kíváncsian várom akkor az újakat!:)

Megjegyzés küldése