-
Kurt Blaukopf, Mahler egyik legjobb életrajz írója szerint Mahler zenéjéhez az 1. és a 4. szimfónián, valamint a Dal a Földről-ön keresztül lehet a legkönnyebben eljutni. Szerencsém volt, az 1. szimfónia zárótételének heroikus fináléjába kapcsolódtam be, még 1981-ben. Zappa szerint: "A jó zene csak úgy jön, és jól seggbe rúg." A fogalmazás rá jellemzően sarkos, mert ez tényleg nagyon jó zene volt, viszont egyszerűen megsemmisített és a mennybe emelt. Találkoztam már a névvel, böngészgetve a rádió műsort, de valahogy nem volt kedvem a (látszatra) riasztó hosszúságú szimfóniákhoz. Innen kezdve viszont kerestem, de akkoriban csak egy táskarádión hallgattam zenét (egzisztenciálisan átmeneti időszakom volt, meg a fotózás elvitt minden fölösen megszerzett anyagi hátteret), de ez a zene nem tud élni, ha dobozból szól.
A digitális korongok megjelenése sem nagyon izgatott még. '86 környékén a nagybátyámnál hallottam először CD-t, és elég műanyag hangja volt. Aztán Pongi barátom 90-ben vett egy jó DENON játszót, és az ő zenei hátterén egészen jól hangzottak a lézer frizbik. Akkoriban jelent meg nálunk Leonard Berstein halála előtti Mahler ciklusának néhány kazettája, meg bakelitje, az 1. szimfóniát gyorsan be is szereztem kazettán, de Gyuri cuccát hallgatva beleült a fülembe a bogár. Még csak valutás boltokban lehetett kapni CD-ket és az egyikben felfedeztem azt az 1.-őt, ami nekem azon a szánalmasan szóló hordozón volt otthon meg. Egy finn képügynökség jóvoltából volt némi dollárom, az mind rá is ment. A saját Hi-Fi-m egy év múlva állt össze (nyertem Kanadában egy fődíjat :), addigra már volt vagy 4-5 CD-m ebből a sorozatból, ma a teljes, gyűjteményem legféltettebb része. Ekkor kerestem életrajzokat Mahlerről és a fent említett könyv utalása miatt az elsők között szereztem be a Dal a Földről-t. Lenny már nem tudta befejezni a ciklust, ez "szimfónia" kimaradt belőle. A 9-es átka (lásd majd a bejegyzésben) rajta fogott (meg a Mahlert szeretőkön, nagyon hiányzik belőle).
Kurt Blaukopf, Mahler egyik legjobb életrajz írója szerint Mahler zenéjéhez az 1. és a 4. szimfónián, valamint a Dal a Földről-ön keresztül lehet a legkönnyebben eljutni. Szerencsém volt, az 1. szimfónia zárótételének heroikus fináléjába kapcsolódtam be, még 1981-ben. Zappa szerint: "A jó zene csak úgy jön, és jól seggbe rúg." A fogalmazás rá jellemzően sarkos, mert ez tényleg nagyon jó zene volt, viszont egyszerűen megsemmisített és a mennybe emelt. Találkoztam már a névvel, böngészgetve a rádió műsort, de valahogy nem volt kedvem a (látszatra) riasztó hosszúságú szimfóniákhoz. Innen kezdve viszont kerestem, de akkoriban csak egy táskarádión hallgattam zenét (egzisztenciálisan átmeneti időszakom volt, meg a fotózás elvitt minden fölösen megszerzett anyagi hátteret), de ez a zene nem tud élni, ha dobozból szól.
A digitális korongok megjelenése sem nagyon izgatott még. '86 környékén a nagybátyámnál hallottam először CD-t, és elég műanyag hangja volt. Aztán Pongi barátom 90-ben vett egy jó DENON játszót, és az ő zenei hátterén egészen jól hangzottak a lézer frizbik. Akkoriban jelent meg nálunk Leonard Berstein halála előtti Mahler ciklusának néhány kazettája, meg bakelitje, az 1. szimfóniát gyorsan be is szereztem kazettán, de Gyuri cuccát hallgatva beleült a fülembe a bogár. Még csak valutás boltokban lehetett kapni CD-ket és az egyikben felfedeztem azt az 1.-őt, ami nekem azon a szánalmasan szóló hordozón volt otthon meg. Egy finn képügynökség jóvoltából volt némi dollárom, az mind rá is ment. A saját Hi-Fi-m egy év múlva állt össze (nyertem Kanadában egy fődíjat :), addigra már volt vagy 4-5 CD-m ebből a sorozatból, ma a teljes, gyűjteményem legféltettebb része. Ekkor kerestem életrajzokat Mahlerről és a fent említett könyv utalása miatt az elsők között szereztem be a Dal a Földről-t. Lenny már nem tudta befejezni a ciklust, ez "szimfónia" kimaradt belőle. A 9-es átka (lásd majd a bejegyzésben) rajta fogott (meg a Mahlert szeretőkön, nagyon hiányzik belőle).
Elsőre nem túl jó felvételt sikerült beszereznem, elég digitálisan szólt, de ez a hat tétel azóta is különösen hat rám. Az, hogy valaki ilyen árnyaltan tudjon a zene nyelvén fogalmazni az élethez való viszonyáról, azóta is rabul ejt. Ma legalább 4-5 formában csücsül csak ez a mű a polcaimon, mégis, CD-n valahogy az itt bemutatottat szeretem (eddig) a legjobban. Christa Ludwig miatt. Egyszerűen beleolvadok a hangjába. Van egy felvételem Bruno Walterrel és Katleen Ferrierrel. Talán abban fogták meg a legjobban a mű lényegét. Walter Mahler tanítványa volt, így ez nem véletlen, Ferrier meg a legszebb alt hangként szólt hozzánk. Kár korai haláláért, így nem érhette meg a korszerű hangrögzítés korát. A CD nagyon rossz hangminőségű, eszmei és zenetörténeti jelentőséggel bír csupán. Bernstein a CBS-szel vett fel a 60-as években teljes Mahler ciklust, az abban fellelhető Dal-ban Dieskau énekli a női tételeket. Nagyon különleges a hatása, mert egészen másfelől közelít az utolsó tétel lényegéhez, mint egy nő. Nagyon felemelő érzés, mégis, a női hangot bensőségesebbnek érzem a Búcsú intimitásához.
(Nem szeretem a németet éneknyelvnek, néha még Wagnernél is irritál, ha meg rockban hallom, röhögőgörcsöt kapok. Mahlernál valahogy átalakul. Nem tudom, mi teszi, az ő dalait csak németül tudom elképzelni. Talán a zene, ami kíséri. Az emberi hangot minden esetben a zenekar részeként kezeli. A hangszerek nem kísérik az éneket, az ének nem emelkedik ki a hangszerek közül. Tökéletes összhangban vannak.)
(Nem szeretem a németet éneknyelvnek, néha még Wagnernél is irritál, ha meg rockban hallom, röhögőgörcsöt kapok. Mahlernál valahogy átalakul. Nem tudom, mi teszi, az ő dalait csak németül tudom elképzelni. Talán a zene, ami kíséri. Az emberi hangot minden esetben a zenekar részeként kezeli. A hangszerek nem kísérik az éneket, az ének nem emelkedik ki a hangszerek közül. Tökéletes összhangban vannak.)
A Deutsche Gramafon a '70-es években videóra rögzített egy teljes Mahler ciklust Lennyvel. Ebben hallottam először Christa Ludwig tolmácsolásában a művet. Nagyszerű élmény a zseniális szerzeményt ennek a másik két zseninek a tolmácsolásában végig nézni. Kedvcsinálónak (bár minden porcikám tiltakozik ellene) a darab záró 10 percét láthatjátok-hallhatjátok erről, a minőségből ítélve immár DVD-ről. De legalább oda tudjátok képzelni az arcát, ha végig hallgatjátok az oldalsávra kitett teljes művet. Nem érdemes tételenként, igazán egészben hat... Remélem, lesz rá időtök.
6 megjegyzés:
Ó de régen volt..! Decemberben lesz 20-éve.
Ja és azok voltak az első CD-k. Most már több száz van.
Érdekes hogy akkor azt írták, hogy a CD-k csak max 10 évet élnek meg. Nekem még egy sem ment tönkre.
Remélem a Te CD-id is bírják a strapát.
Ja azok a DG-lemezek! Életemben akkor hallgattam komolyzenét normálisan recsegés, sercegés nélkül.
Persze Mahler I. nagyon jó volt bevezetésnek.
Nekem meg a Doors első lemeze magyar kiadásban 300 ft-ért.
Ám az igazi áttörés a CD írás elterjedése volt. No azok az aranylemezek még mindig szépen szólnak. Pedig azok is 10 évet kóstálnak.
Nos...Annak idején, mikor olvastam, hogy mennyire lelkesedsz Mahlerért, belehallgattam abba, amit találtam a Youtube-on, az 5. Szimfóniába. bevallom, nekem sok volt. Túl érzelmes, túl drámai, vagy csak éppen nem voltam egy hullámhosszon vele. Megesik az ilyesmi.
Tegnap nem volt könnyű napom, fáradt is voltam, kész a megadásra, úgy gondoltam megpróbálom végighallgatni.
Igaz volt, hogy a hölgy éneke elvarázsol, hogy az ének maga is úgy simul a zenébe, mintha hangszer lenne, és most az is megesett, hogy talán meg is tudnám szeretni Mahlert...
Kösz.
Bizony Gyuri :) Még mindig az a legjobb 1. szimfónia CD-m...
Örömmel hallom Kati. Az 5.-be elsőre belemenni nem a legszerencsésebb. Az az időszaka a 7.-g nagyon sajátos. Én mindig trilógiaként kezelem. Az 5. nagyon komplex hangzásvilágú zene. Nem mindegy milyen akusztikájú teremben játsszák és a dirigens is meghatározó. Kaptam egyszer egy 5.-et (nem mondom a karmester nevét) a húgomtól ajándékba. Aztán megkérdezte, hogy, na milyen? Látta a fanyalgásomat (ami már az átvételkor megvolt), nem értette. Feltettem neki a második tétel indítását, és után a Bernstein-féle változatot. Rögtön megértette.
Az emlitett DG ciklusban ezt a szimfóniát a frankfurti Alt Operben rögzítették. A többi a világ három legjobb koncerttermében, a Wiener Filharmoniker termében, az amdszterdami Concertgebow-ban és a new yorki Avery Fisher Hallban készült. Ehhez a szimfóniához egyiket sem találta igazán alkalmasnak (még nem volt MűPa, ma ott venné fel, ha élne). Magam nem is szívesen hallgatok PC konfigen Mahlert, mert sok minden elvész. Nagyon kéri a jó rendszert, a teret és a plaszticitást.
Mostanság az 5.-et hallgatom a legtöbbet. Mindig kapok tőle valami újat...
Viszont örülnék, ha a Dal ideterelne, ebbe a zenei világba. Vártam is, hogy mit fogsz reagálni :)
Én is köszönöm!
Csak egy kis frissités:
www.channelclassic.com
kiadta a Mahler 4-et
CCS SA 26109
2009
Persze Fischer Iván, BFO, és remélem MÜPA-brilliant acustics
€18 Nagyon kéne.
Szép lassan gyülekeznek a 2 és 6 mellé.
Köszi Gyuri! Az Ifet is :) Beteg voltam a hétvégén, azért nem reagáltam. Ha látod valahol, kiálts rám :)
If látom akkor sikítok!
Jobbulást!!!
Megjegyzés küldése