Mindannyian (Miles Davis)

2010. április 25., vasárnap

Első bejegyzésemmel önkéntelenül is a blog első követőjének (és Tartozékának) kedveztem. A másodikkal magamnak, még ha ez önzésnek is hat. Ezzel viszont Krisztiánnak szeretnék.


Persze magamnak is. Miles Davist a jazz legnagyobb géniuszának tartom. Folyamatos út kereső és megújuló volt. Korszakai a jazz és az egyetemes zene szempontjából is a legfényesebbeknek tekinthetők. Fiatal tehetségeket támogató és útnak indító tevékenysége pedig azt hiszem, példa értékű. (Példa nélkülit nem mondhatok John Mayall miatt, szerencsére.)
Amikor Syriusra kezdtem járni, akkor kezdett érdekelni a jazz. Működött akkor egy remek üzlet, a Csehszlovák Kultúra boltja. Mondták, hogy lehet kapni licenszben nyomott ami jazz lemezeket. Zömben persze cseh lemezek voltak a boltban. Néztem is, mint a moziban a Jazz Q Praha, meg a Jirzi Stivin, stb. nevekre, később azonban rájöttem ezeknek is az ízére. Volt egy Miles Davis album, a MILES SMILES.

Akkor már nem is volt a Nagy Quintett, nem is tudtam róla semmit. Már rég a fúziót nyomta, '71-ben. Ma persze az összes CD-jük megvan. Feltettem otthon, és nem estem seggre. Első hallásra a Circle, meg a Footprints kicsit megérintett, de nem nyűgözött le. Aztán lett saját lemezjátszóm, és kicsit másként szóltak rajta a bakelitek, mint a bolgár rádióba erőltetetten. Azon már klasszikus zenét is érdemes volt hallgatni. Ravelhez, majd később Bartókhoz is megtalált kulcs kinyitotta a gátakat a jazz előtt is. Nem csak jobban szólt a MD lemez, de kezdtem érezni is, hogy miről – hogy lehet benne gyönyörűséget találni. Ma csak igazán! A MILES SMILES SACD kiadása nagyon telítetten, részlet gazdagon szólal meg otthon. Az hogy rátaláltam Miles-ra, engem is sok névhez vezetett el a jazz világában. Neki köszönhetek egy rakás máig rajongott előadót és lemezt, de lesz még itt időm ezekről vallanom.

Most azonban a nagy quintett egy TV felvételét választottam, az első találkozás miatt. Talán vannak a gyűjtőhelyen jobbak is ennél, de Miles szólója ezen a felvételen varázslatos, megéri a gyengébb hang- és képminőség ellenére is végig nézni. Mindannyiunknak...

8 megjegyzés:

libuc írta...

Örülök, hogy ilyen gyorsan összejött a blog megvalósítása. Szerettem volna első lenni, de sajnos beteg lettem/vagyok, így lemaradtam. Már látom, hogy szeretni fogom! Örültem Zappának, és ha akarsz egy kis gyógyító zenét küldeni, akkor nekem John Mayall nagyon megfelel :)! Vagy, ha nem gond, és ki tudod találni, hogy mit akarok, nagyon régen hallottam Zappától egy olyan opuszt, amiben egy nagyon szexi hangú hölgyeménnyel variál. Tudom, ez így elég homályos, de hátha...

Vajda János írta...

Nem baj libuc, az a lényeg, hogy itt vagy. Az nagyobb, hogy beteg vagy. Gyógyulj meg mielébb. John Mayall keresek saját archívumban holnapra. Lehet, hogy a Slip Dirt albumra gondolsz a Zappával kapcsolatban? Abban énekel két számban egy hölgy. Most meg nem mondom a nevét...

Vajda János írta...

Apropó libuc, hová tűnt az avatarod? Délelőtt még láttam...

Krisztian írta...

Bevallom, nem is tudom melyik erzes dominal bennem erosebben: a megtiszteltetes, hogy bizonyos szempontbol katalizatora lehettem egy blog-fejezetnek, vagy az orom, hogy pont Miles Davist valasztottad. Ot szeretem legjobban, hiszen egy univerzumot alkotott. Igaz, szivesen kalandozom a jazz tobb teruleten is - pl. St. Germain, Arne Domnerus, Diana Krall, Patricia Barber, John Coltrane, George Benson, Thelonious Monk, Stan Getz vagy Chet Baker... - de mindig visszaterek Hozza.
Az az igazsag, hogy en tokeletesen utaltam a jazz-t. Elektronikus zenen nottem fel. Emlekszem, egyszer regen, meg kisfiukent hasaltam otthon a szonyegen, es az adesapam altal kuldott Philips, kazettas-radiot hallgattam. Este tiz fele jarhatott az ido, mert akkor kezdodott egy rendszeres musor a Petofin, melyben egy oran keresztul, ujdonsagokat mutattak be a hallgatoknak. A musorvezeto beavatott minket, hogy kollegaja nemregiben jott haza Parizsbol, ahonnan egy fiatalember "nagyon furcsa zenejet" hozta magaval. Lehet - mondta -, hogy sokaknak nem fog tetszeni, de azert talan erdemes ra odafigyelni, hiszen elkepzelheto, hogy fogunk meg hallani a szerzorol: Jean-Michel Jarre-rol... No, nekem akkor evekre "vegem lett". Aztan jott a Kraftwerk, a Tangerine Dream, Klaus Schulze. Nem is erdekelt mas.
Aztan egyszer, hosszu-hosszu evek mulva, egy baratom, aki "high end" zenei berendezesekkel kereskedett, meghivott az auditoriumaba, az Ostrom utcaba. Embermagas elektrosztatikus hangfalak, Pierre Lurne lemezjatszo, Meridian CD (termeszetesen kulon a futomu es a D-A konverter), es persze Van den Hul kabelek mindenhol... Egy darabig vertem magam a parkettaba, hogy miert nincs egy kis Kraftwerkje, ha mar ilyen nagylegeny, de o csak mosolygott ram turelmesen, pont ahogy a tudosok teszik a feheregerekkel. Aztan leemelt a polcrol egy hanglemezt, feltette a korongra, majd egy CD-t is behelyezett a lejatszoba. Miles Davist fogsz hallgatni, te szanalmas tusko - mondta derusen, es egyszerre elinditotta mindket berendezest. Egy szelektor termeszetesen megakadalyozta, hogy egyszerre szolaljon meg a ket forras, igy a CD-t hallhattam eloszor. Igy volt ez eltervezve. Amit hallottam, az szornyu volt: Star People, Come Get It (http://www.youtube.com/watch?v=1nckOhjuUXI&feature=related) Idegesiiiiiiiitett!!! Mintha cincalnak szejjel es szana az agyam minden kis tekervenyet, viszont a hangzas, az valami megdobbento volt. Annyira tisztan szolt a lanc, annyira plasztikus volt a hangfalak szinpadkepe, hogy ha becsuktam a szemem, szinte lattam, milyen tavolsagra vannak egymastol a zeneszek. Aztan a baratom kapcsolt egyet source-szelektoron, es atvaltott az analog lemezjatszora.... Na, ha addig dobbenetes volt a minoseg, most atvaltott oruletesen dobbenetesre! Egyszeruen ott zeneltek a szobaban es kesz. Annyira megdobbentett a minoseg, hogy a fajdalmas tartalom, mar nem is volt annyira fajdalmas, hanem az akusztikus elvezet forrasava valt. Igy lettem egy eletre Miles Davis-orult, es azota tudom a fulemmel is, hogy igazan jol, csak egy analog lanc szolhat

Krisztian írta...

Mostanra persze osszegyujtottem az osszes elerheto lemezet, es husegesen hallgatom a Mestert, szinte nap mint nap.
Persze azert vannak mas kedvencek is, a teljesseg igenye nelkul megemlitenek nehanyat ismet a fentiek kozul. Itt van peldaul a St. Germain. Electro-jazz a javabol, a linkelt muzsika, szerintem hangulataban eklekeztet a "Come get it"-re, es eloszor ez is idegesitett. Aztan eszrevettem, hogy milyen zsenialisan egyszeru az egesz, megis milyen pontosan, a megfelelo pillanatban lep be egy-egy uj hangszer: http://www.youtube.com/watch?v=sUvpLlVJKQs&feature=related
Ha - tetelezzuk fel, hogy van, bar lehet, hogy csak szerintem... :) - az intellektusom vagyik egy kis zenere, jobbara Patricia Barbert hallgatok. O mindig meg tud lepni, minden lemeze mas es mas, tele varatlan fordulatokkal, kiszamithatatlansagokkal. (Kicsit Laurie Andersonra emlekeztet, de annyira azert nem lokott szerintem) http://www.youtube.com/watch?v=kLFi9HrB0Bc&feature=related
Aztan persze a nagy, eszaki klasszikus, Arne Domnerus es csapata. Mutatok egy igazi, kocsmai "oromzenelest". ha megengeditek: http://www.youtube.com/watch?v=4dRer4TEOYg
Vagy egy kis Kari Bremnes...? :) igaz, ez mar nem jazz, szigoruan veve, de nagyon kozel van hozza. Fogadjatok szeretettel: http://www.youtube.com/watch?v=14wmR5lCKWM&feature=PlayList&p=E465273B29301D3C&playnext_from=PL&index=0&playnext=1

Vajda János írta...

Krisztián! Te aztán nem sajnálod az időt :) Nagyon örülök. Az északi öröm zenélésbe már belepillantottam, nagyon élveztem. Patricia Barberhez Umbe vezetett el :) St. Germaint nem ismerem, de ezt pótolom.
Az Ostrom utcai szentélyben én is megfordultam, de aztán nem ott vásároltam. Egy bőgőszólót mutattak analógról, és leesett az állam. Sok komolyzenét hallgatok, ezért álltam le a bakelitről. Az igazán jó nyomású lemez és a high end lejátszó megfizethetetlen. Viszont csak azokon szól zörej mentesen. Halálra idegesít, ha a pianissimo-k alatt tűhangot hallok. A 24 bitben újrakevert CD-k, az SACD-k és a DVD-Audiók majdnem analóg közeli hangzást adnak, persze jó láncon. (Pio meghajtó, Onkyo booster, JBL monitor) A "majdnem" viszont árban aránytalanul sok.
Örülök, hogy Miles-ban is összetalálkoztunk...

Krisztian írta...

"Kivetelesen" teljesen egyetertek Veled, Janos, ami az SACD, DVD-Audio ar-teljesitmeny viszonyat illeti. Nekem is csak egy egyszeru technics lemezjatszom van, raadasul (csak egy igazi high end-es meg ne tudja) direkt meghajtasu!!! Mino borzalom!!! ;)
A JBL-t, mint markat nagyon kedvelem. Most ugyan egy Jamo Concert 8-at hasznalok, nagyon sokaig nyuztam egy JBL TLX-8-ast. Nagyon szerettem a barsonyos melyei miatt.
Azert a St. Germain nem akkora durranas mint mondjuk Patricia Barber, de azert van nehany jo zenejuk a maguk kategoriajaban.

Vajda János írta...

Köszi Krisztián! A fődobozaim JBL-ek, pont ahogy mondod, a bársonyos mélyei... A surroundok és a center Jamo-k, teljesen elégedett vagyok velük, de ha egyszer lesz nagyobb lakom, akkor azokat is lecserélem JBL-ekre. Nagyon szeretem a hangzását.

Megjegyzés küldése