Zenei átalakulás 1. For Your Love (Yardbirds/Humble Pie)

2010. április 27., kedd


Időnként szeretnék olyan zenei párokat összehozni egy posztban, amiben egy korszakosan klasszikus darabot egy későbbi feldolgozással együtt szeretnék bemutatni. Olyan párosításokat keresek, amik nem a róka újabb bőrének a lehúzása miatt születtek, hanem a nagy elődök tiszteletéből.
A For Your Love a Yardbirds egyik legnagyobb slágere volt.



A Yardbirds mindenképpen jelentős zenekarnak mondható. A Stones és az Animals mellett ők voltak azok, akik nagyon korán, már 1963-ban a rythm&blues mellett kötelezték el magukat. Olyan gitárosok indultak innen, mint EC, Jeff Beck és Jimmy Page. Ugyanakkor lebegtek a populárisabb zene határai között is. Clapton azért is húzott el hamar innen Mayallhoz. Ezen a TV felvételen már Jeff Beck van a helyén. Mindenesetre a végleges feloszlás után azért kinőtt innen egy-két új zenekar még. Elég csak a Renaissance-t említenem. Amit az előbb említett gitárosok által alapított későbbi bandák és az Annie Haslammal fémjelzett, ún. klasszikrockot játszó zenekar jelentett, a között a két véglet között kereste az utat a Yardbirds.

1969-ben alakult meg a Humble Pie (mint ma megtudtam "Szerény Lepény", Komjáthy Gyuri még "Őzhús pástétom"-nak fordította őket :) nevű szupergroup. Az akkor már jó nevű Herdből, Small Faces-ből és a Spooky Tooth-ból jöttek a tagok, és nagyon hamar a sikeresek közé zenélték magukat. Nagyon szeretem őket, meg is fognak érdemelni egy külön posztot, de most maradjunk a For Your Love-nál. A '90-es évek elején beszereztem egy műholdvevő rendszert, ha már lehetett. Ott futottam bele a német közösségi adókon a '60-as, '70-es évek fordulóján forgatott Beatclub TV műsorok ismétlésébe. Ott hallottam először ezt a számot a Humble Pie-tól. Egyszerűen lenyűgözött! Unplugged 1970-ből. Annyira átlényegítették a számot, hogy nem is ismertem fel, csak később, hogy ez mi is. 5 év van a két verzió között, és a zenei tartalom nagyon jellemzi, hogy hová fejlődött a korai beatzene. Steve Mariott (az egyik kedvenc rockhangom) tele van szenvedéllyel, Peter Frampton gitárja varázslatos, Gerg Ridley nagyon érzékien pakol alájuk az akusztikus basszal, Jerry Shirley pedig pont azt üti a darab alá, amit kell, ennél jobban, akkor, ott senki nem tudta volna.
Nagy kincs ez a felvétel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése