6x3 - Duke Ellington/Oscar Peterson/Thelonius Monk/Keith Jarrett/Chick Corea/McCoy Tyner

2010. június 9., szerda


A trióban muzsikálás a zenélés magasiskolája. A billentyűs - basszus - ütős hármas a kibővült zenekarokban a ritmusszekciót képezi, ez utal is egyben a szerepére. Trióban viszont nincs a zenekar többi része, ami elviszi a zene "látványos" részét. A három tagra redukálódott együttes maga az egész, aminek úgy kell megszólalnia, mintha egy "igazi" nagyzenekar lenne. A hármas felállásban minden zenésznek virtuóznak kell lennie, mert a szóló- és kísérő szerepek állandóan cserélődnek. A rockzene egyik kimagasló triómuzsikusa Jack Bruce. Frank Zappa úgy nyilatkozott róla, hogy annyira egyedien, szólógitár-szerűen basszerozik, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy együtt tudjon vele játszani. A Creamben és egyéb későbbi triókban viszont remekül megállta a helyét...
A triókat "intimitásuk miatt szeretem.
A jazzben igazán nagyszerűek álltak össze, érdekes módon, mindig egy-egy kimagasló képességű zongorista körül. A zongora - bőgő - dob összetétel atyja Art Tatum volt, az Ő nyomdokain járó triókból válogatottam össze egy blokkot.

A jazz atyja, Duke Ellington inkább a nagyzenekari darabokról volt híres, azonban remek trió muzsikus is volt, ahol improvizációs képességei kerülhettek előtérbe. Híres szerzeményét, a Take The "A" Train-t választottam. Sajnos a másik két muzsikus nevére nincs utalás, a képek alapján meg nem tudom felismerni őket.


Oscar Peterson híres első triójával (Ray Brown - bőgő, Ed Thigpen - dob) különleges iskolát teremtett. Igazából azt lehet mondani, hogy a mai jazz triók szellemiségét alapozta meg. Az Amszterdami Concertgebow-ban készült felvételen ez a trió szólal meg.


Thelonius Monk sajátos zseni volt. Egyedi játékstílusával és szerzeményeivel a mai napig hatással van a jazzéletre. Chick Corea szerint: "az tud igazán zongorázni, aki Monkot tud játszani".


Keith Jarrett a mai kor egyik kimagasló zongoristája. Nemcsak a jazzben, a klasszikus zenében is. Én különösen szeretem a csemballó felvételeit. Bach Goldberg Variációi az ő tolmácsolásában, ezen a különleges megszólalású hangszeren igazi csemege. Mint ahogy a Michaela Petri, barokkfuvola művésszel felvett Händel- és Bach szonáták. Jazz triói is kimagasló zenei anyaggal és koncertekkel ajándékozták meg a jazz rajongókat. Legjobb összeállítású triójával (Gary Peacock - bőgő, Jack DeJohnette - dob) egy örökzöldet, az On Green Dolphin Streetet választottam.


Chick Corea... számomra az elsőszámú zongorista, illetve billentyűjátékos. A legsokrétűbb, a legtöbb egyéb irányzatban otthonos muzsikusnak tartom és nagyon termékeny zeneszerzőnek. Lemezein folyamatosan megújulni képes. A '80-as években két fiatal zenésszel John Patitucci bőgőssel és Dave Weckl dobossal alakította meg Acoustic Band nevű zenekarát. A két társ azóta világhírűvé nőtte ki magát, és erre – saját bevallásuk szerint is – nagy hatással volt Corea. A Mad Hatter albumról választottam a Humpty Dumpty – eredetileg quartett előadású – c. számot. (Ha valaki nem kíváncsi Weckl dobfelvezetőjére, toljon előre 3:15-ig!)


McCoy Tyner John Coltraine híres, a '60-as évek elején alakult, az akkori jazzt forradalmasító zenekarában tűnt fel. A My Favorite Things stúdió változatán hallható szólója egész egyszerűen varázslatos. Coltrain pályafutását innen végig is kísérte egészen haláláig. Saját neve alatt megjelent lemezein remekül ötvözi az örökséget saját spirituális indíttatású zenei világával. A választott felvétel azért érdekes, mert inkább a hagyományokhoz nyúl vissza, együttérezni a bejegyzésben szereplő három nagy előd együttes hatását.


---------------------------------------------------------------

Kapcsolódó zenék

Variatio 25 a 2 Clav. Adagio (K. Jarrett - csemballó)

Michaela Petri (blockflöte), K. Jarrett (csemballó)


2 megjegyzés:

libuc írta...

Nagyon szuper összeállítás! Egyszer már leírtam, de nem küldtem el, hát most nekifutok még egyszer. Most listát csináltam, hogy ne felejtsem el, ki milyen gondolatot keltett bennem, mire mindet végighallgattam.
Duke Ellington: könnyed, laza, elegáns, lélekemelő, bravúros a zárás.
Oscar Peterson: ha Ellington lélekemelő, akkor Peterson lélekmelegítő. Lírai, viortuóz.
Monk: Öntörvényű, feszes, és bár látszólag ez ellentétes, de melankolikus is egyben. Izgalmas egyéniség.
Keith Jarrett: Mintha az előző három ötvözete lenne. Mind a három hangszer erős, egyensúlyban vannak.
Chick Corea: Örültem a dobszólónak. A legkifinomultabb zeneeszköznek tartom.
Dave igazán érti a dolgát!
Corea olyan, mintha eszköz lenne egy magasabb energia kezében. Csatornaként működik, varázslatos.
McCoy Tyner: Rafinált. Először olyan, mintha unalmas lenne, aztán meg bedobja magát. Egyetértek: a három nagy előd hagyatékával játszik, remekül!
A "desszertek" is jók voltak.
Nagy élvezetet szereztél ezekkel a csemegékkel! Köszi!

Vajda János írta...

Libuc, én meg a véleményedet élveztem. Az ilyen jellegű véleményekért hoztam létre ezt a blogot. Természetes a kíváncsiság bennem, hogy a nekem tetsző zenékhez ki, hogyan viszonyul.
Külön örülök Chickről leírt soraidnak. Ugyanígy érzem. Szerte ágazó munkásságában, korszakaiban mindig fel lehet fedezni a spiritualitást és a különös lelki érzékenységet.
Köszönöm az időt, amit a hallgatásra és az írásra fordítottál. Örömet szereztél vele.

Megjegyzés küldése