A Boldogság Tánca - Shaktitól Remember Shaktiig

A "bluesnagypapa", Graham Bond zenekarában (Blues Corporation) feltűnt 1962-ben egy fiatal gitáros. John McLaughlin pályafutása indult el akkor. Később átváltott a jazzre, fiatal angol zenészekkel a kornak megfelelő, Coltrane-hatású és ihletésű darabokkal színesítették a palettát. Aztán a sors összehozta Tony Williams-szel, Miles Davis virtuóz dobosával és a Lifetime nevű zenekarban Larry Young orgonistával trióban a Davis féle fúziós jazzrock vonalát követte. Innen már csak egy ugrás volt a Miles-szal való közös munka. A Bitches Brew korszak lemezeinek sztenderd gitárosa volt.
Időközben elvetődött – az akkori szemléletnek megfelelően – Indiába, és a többi ilyen-olyan-amolyan zenészhez hasonlóan Sri Chinmoy-nál találta magát. A tanítás hatott. 1970-ben megjelent, My Goals Beyond albumának második oldalán két hosszabb szám található Peace One és Peace Two címmel. Ezeken szólal meg először az indiai zene és a jazz fúziója. Zakir Hussein, pakisztáni tabla játékossal való, további zenei pályafutásán átívelő kapcsolata innen is datálható.
Miles Davis hatására alakította meg saját zenekarát, amit a Chinmoy-tól kapott név után Mahavishnu (félisten) Orchestra-nak nevezett el. A tisztán jazzrock alapú zene azonban nem elégíthette ki. Az 1970-es lemez zenészeivel, [Zakir Hussein (tabla), L. Shankar (hegedű), R. Raghavan (mridangam) és T. H. "Vikku" Vinayakram (ghatam)] megalakította a Shakti nevű zenekart, 1977-ben. A név jelentése elég sokrétű. Ha valakit érdekel, a Kritályakadémián és a Tantralapon találhat kielégítő ismertetőt.
Az első két stúdió lemez elképesztette a szakértőket. Koncertfelvételeket követeltek, mert nem hitték, hogy ilyen fokú virtuozitás lehetséges stúdiótrükkök nélkül. Az első klip ezzel a felállással készült, a bejegyzés címe a szám, La Danse du Bonheur fordítása.



A '80-as évek McLaughlin életében is változást hoztak, mivel a zenében is változás, illetve inkább az útkeresés időszaka állandósult. Megismerkedett Katia Labeque francia zongoraművésznővel, aki a francia impresszionisták és a XX. századi modern zene egyik leghíresebb interpretátora, nővérével, Marielle-l együtt. Az ismeretségből nemcsak zenei, hanem valós házasság is született. Ebben az időszakban számtalan duett és egyéb, keresztbe történő közreműködésű lemezük született. Most azonban az indiai zene-jazz fúziónál kívánok maradni. Egy nagyon ritka TV felvételt találtam, 1984-ből. Nemcsak zeneileg érdekes, hanem a zenekari összetételben is. John mellett Katia Labeque zongorázik, Marielle Labeque tampurán, Zakir Hussein tablán, Hari Prasad Chaurasia pedig az egyik legvarázslatosabb keleti hangszeren, a bansurin (bambuszfuvola) játszik.



A '90-es években McLaughlin különböző formációkban visszatért a jazz számos irányzatához. Az ezredforduló környékén aztán felelevenítették a Shaktit, immár Remember Shaktiként. Az e néven megjelent három koncert CD teljesen más hangulatokat áraszt. Az éppen aktuálisan változó szóló hangszer határozza meg ezeket. A Remember Shaktin a bansurié a főszerep, a The Believeren az indiai mandoliné, míg a Saturday Night in Bombay-en a santuré (a mi cimbalmunkéhoz hasonló hangszer) és az éneké. Az utóbbi lemeznek DVD-anyaga is beszerezhető. Varázslatos számomra mindig megnézni. Szerencsém volt ebben a felállásban élőben is megcsodálnom őket a Millenáris Parkban. Ezt a koncertet elevenítem fel magamban, ha előveszem a lemezt. Ez a felvétel pedig csak tovább mélyíti ezeket az emlékeket... Közreműködnek: Zakir Hussein (tabla), V. Selvaganesh (mridangam), U. Shrinivas (mandolin), Shankar Mahadevan (ének)



John McLaughlin azon zenészek egyike, és azért a kedvenceim közé is tartozik, mert munkássága azt bizonyítja, hogy a zenében nincsenek határok és korlátok, sem zeneileg, sem ideológiailag...

Kapcsolódó zene