Karmazsin Király meséi

2010. június 15., kedd


Akik nem ismerik a név angol megfelelőjét, azok ne gyerekmeséket várjanak. A King Crimson néven ismeretes zenekar nem igazán sorolható be zenéjük alapján sem a könnyed szórakozást nyújtó rágógumi- vagy diszkóköd bandák közé.
Alig egy hete, hogy Fregoli avatarja megjelent ezen az oldalon, és holnap lesz egy hete, hogy szóba került egy kellemes sörözés közepette ez a blog. Hiányolta a Crimsont, én meg amúgy is terveztem nekik is több oldalt, hát legyen ez az első.

Zenéjüket nem tőlük, hanem a Syriusnak azon a koncertjén hallottam elsőre, amire először sikerült eljutnom. 21st Century Schizoid Man! A YouTube-on nem találtam megfelelő Crimson feltöltést (vagy a hang silány, vagy a jó hang mellé nem odaillő slideshow vannak odabiggyesztve), ezért a zenei illusztrációkat saját mp3 archívumomból illesztem a bejegyzésbe. Az első élményt azonban megidézem a Syriustól. Borzalmas felvétel, de az eszmei értéke elvitathatatlan annak, aki akár a Syriust, akár a Crimsont szereti.



(Érzékenyebb fülű látogatóim kedvéért a fenti zenei illusztrációt tartalmazó eredeti, '69-es első albumról - In The Court Of The Crimson King - ' bemutatom a második és a harmadik számot, egyben, mert a lemezen sincs közöttük szünet. Talán színesedik a paletta. Ja, és ha valaki azt gondolná, Gerg Lake-et hallja énekelni, jól gondolja. Innen ugrott ki az ELP-be.) track-01
A zene is elbűvölt, a címmel való szinkronja is. El is kezdtük Pongi Barátommal vadászni a lemezeket. Akkoriban, a '70-es évek elején a Hegedűs Gyula utcában nyílt egy üzlet. A mai napig nem tudom, hogyan kaphatott működési engedélyt. Nyugati lemezeket lehetett napi 50 Ft-os áron kölcsönözni. Zenei ismereteink et az a bolt alapozta meg. Még jó, hogy már dolgoztunk, ingünk-gatyánk ment a kölcsönzési díjakra, meg a magnószalagokra. Amikor először mentünk oda, elrebegtem a fohászom Gyuri felé: De jó lenne valami Crimson. Laza lehülyézés volt a válasz, mire a boltban rövid kotorászás után kiemeltem az Islands hangzatos című albumot. A lemez olyan állapotban volt, hogy alig lehetett lejátszani. Olyan karcok voltak rajta, hogy a tű rítustáncot járt a barázdák felett. Ide-oda kapott az időben, elég egzakt dolgok szólaltak meg a hangszórón. Fél napos kínlódással tudtuk csak lejátszani úgy, hogy fel is tudtuk nyomni. A Skizofrén Emberhez szokott fülemnek (akkor még nem ismertük a teljes első lemezt) elég nehezen befogadható volt elsőre a lemez zenei anyaga. Később aztán a kedvenc Crimson lemezem lett. '71-ben készült. Addigra már kiadtak három albumot, és túl voltak egy nagyon hosszú turnén. Ennek fáradalmait pihenték ki a Baleár-szigeteken. Élményeiket öntötték bele a lemezbe. Az első két számot válogattam ki A Formentera Lady és a Sailor's Tale címek utalnak a helyszínre, de a kapcsolás is frenetikus. Ezek is egyben szólalnak meg, mint a lemezen. track-02

Aztán jöttek a lemezek szép sorban a gyűjteménybe. Lake elpucolt, helyette jött egy talányos, Boz nevű énekes, aki sokáig meghatározó hang volt a további lemezeken. A második album megkapó Cadence and Cascade (track-03) számán hallani először, csak ennek a számnak az erejéig. Itt még Greg viszi a pálmát. Harmadik albumukon, a Lizard második oldalát kitöltő címadó számhoz Rupert herceg énekhangját a Yes énekesétől, Jon Andersontól kölcsönözték. A darab sokoldalúsága önmagáért beszél... track-04

Valamikor a '70-es évek vége felé ment le először Dylan Thomas Under Milk Wood című rádiójátéknak megírt meséjéből készült, a nálunk Erdőnk aljánnak fordított című film. Az íróról ugyan gőzöm se volt, csak annyit tudtam, hogy Bob Dylan az iránta érzett tiszteletből vette fel ezt a művésznevet. A szereposztás káprázatos volt (Richard Burton, Elizaberth Taylor, Peter O'Toole), odaragasztottam magam a képernyőhöz. A film Burton karakteres hangján ezzel a mondattal kezdődik (az eredeti szöveget írom le, aki akarja fordítsa, vagy értse, ahogy akarja):
"It is spring, moonless night in the small town, starless and bibleblack, the cobblesreets silent and the hunched, courters'-and-rabbits' wood limping invisible down to the sloeblack, slow, black, crowblack, fishngboat-bobbing sea."

Starless And Bible Black - Csillagtalan Bibliasötét!!! A felismerés és a megértés suhant végig át rajtam. A Crimson hatodik stúdió lemezének a címe és hangulata. Az Islands után komoly változások érték a csapatot. Szinte csak az alapító Rober Fripp (gitár, melotron, meg minden egyéb kütyü, de leginkább ötletgazda) maradt meg. Komoly szerzemény lett a Yesből idevándorolt Bill Brufford (dob). Ezzel a lemezzel zárom egyelőre a Királyról szóló meséket, de biztos folytatom, mert a King Crimson a rock történetének az a zenekara volt, amit nem lehet stílusokba skatulyázni. Egyszeri és megismételhetetlen volt, mint a Doors, a Tull és persze a Yes. A lemezről egy megkapó számot, a Trio-t (track-05) és egy idegtépően zseniálist, a Fracture-t (track-06) választottam. (A szám ihlette a Töréspontok című képemet.) Ebben a kettőben van benne az akkori Crimson lényege, és a Dylan mű egyedi hangulata. (Mind a kettő nagyon halkan kezdődik, türelem!) Ha valaki nem látta volna, ki ne hagyja, ha szereti a lélekemelő filmeket!!!





Texte alternatif


7 megjegyzés:

libuc írta...

Már megint többszörösen hálás vagyok!
Nem akarom elhinni, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. A Te dalaid az enyémek is.
A "I Talk To The Wind" ugye a Syrius-tól ismerős?
Csodás mind. Miközben hallgatom, a nagyobbik lányom is itt van velem. Neki is tetszenek Ez azért jó jel, mert nehezen viseli a Hammond hangzást és az általam kedvelt zenéket.
Eszembe sem jutott, hogy a crimson az karmazsin, pedig ez igaz és szép. Mindig bíbornak fordítottam. Ráadásul a Crimson Circle számomra nagyon fontos.
Most értem meg csak, hogy mennyire összefüggenek itt is a dolgok. Amit szeretek, az számomra akkor is üzenetet hordoz, ha fogalmam sincs az okról és a célról.

Vajda János írta...

Azt gondoltam, hogy ezekkel megtalállak :) Az I Talkot nem nyomta a Syrius, de az I've Been This Down Before eléggé hasonlatos hangvételű számuk az Ördög Álarcos Báljáról. Kicsit szerencsésebb lehetek a lányommal, ő szinte mindenre vevő, ami az én zeném is. Nem tudom, mi a Crimson Circle, ebben várok valami felvilágosítást :)
Tényleg sok mindenben egyek vagyunk. Sokáig gőzöm nem volt miről szólnak a számok, még a címeket is nyögve nyelősen fordítottam. Aztán nem is érdekelt sokáig, azt mondtam, ha megtalál a zenén keresztül, az bőven elég. Így szeretettem meg Wagnert és Mahlert is. Aztán később, mikor bele tudtam mászni a szövegekbe is, döbbenetes felfedezés volt, hogy azokban is ott az a szellemiség, ami a zenéken keresztül üzent. A mai napig azonban nem tudom elfogadni a szövegcentrikusságot azokban a zenékben, amik mint zene unalmasak és semmit mondóak. Sokan meg is kövezhetnek, de Bob Dylant és Cseh Tamást is inkább költőnek tartom, mint zenésznek, szemben Jim Morrissonnal, vagy Jon Andersonnal, akik mind a kettők.

ShámiVamisz írta...

Úgy látom nemcsak nekem "telitalálat" ez a zenei blokk.Azokat a dalokat, amiket az orsós magnón addig hallgattam, amíg szét nem ment a szalag, nem igazán gyűjtögettem be újra. Pedig nagyon hiányoztak. Milyen jó, hogy ismét megkapom ezeket a nótákat Tőled...:)

Vajda János írta...

Még emlékszem, ahogy becuccoltál a magnóddal, meg egy kazal szalaggal :) Egy hétig másoltam, legalább. De jó mulatság volt, meg szeretem is odaadni a zenéimet. Talán a KC és Syrius a legerősebb közös emlékünk abból az időből...
Köszi, hogy benéztél.

Hupján Attila fregoli írta...

Köszönöm! Most hallgatom!

Vajda János írta...

Szívesen Attila! Remélem, nem csalódtál :)

mB írta...

Naná hogy A mi erdőnk alján-hoz is van Zappa-kapcsolat. :-)

http://frankzappa.blog.hu/2010/10/01/ne_edd_meg_a_sarga_havat_1

Nagyjából az oldal közepén - FZ idéz belőle egy részt.

Megjegyzés küldése