Zenei átalakulás 5. - Black Crow - Joni Mitchell/Diana Krall/Cassandra Wilson

2010. június 3., csütörtök


Szeretem a sokrétű embereket, ha nők, akkor meg különösképpen. A zenében is...
Joni Mitchellről sokáig csak annyit tudtam, hogy Woodstockban betegség miatt nem tudott fellépni. A fesztiválról azonban megemlékezett az 1970-es, Ladies of the Canyon albumon egy Woodstock című számmal. Ezt azonban sokáig csak a Crosby, Stills, Nash & Young verziójában ismertem. Először a Band búcsú koncertjéről készült filmen, a Last Waltz-on láttam és hallottam. Bejött a pódiumra egy elsőre semmitmondóan kinéző, nem igazán megnyerő arcú nő. Aztán kezébe vette a gitárját és ahogy el kezdett énekelni (a Coyote-ot, a Hejira-ról), megszépült. Mikor el kezdtem gyűjteni a CD-ket, ő is sorra került. Először azt a lemezt kerestem, amin a Coyote van. Az 1976-os album zeneileg is váltást jelentett Joni pályafutásában. A kísérő zenekarban két, akkor még ismeretlen jazz muzsikus, Pat Matheny és Jaco Pastorius ezen a lemezen lépett igazán az érdeklődés középpontjába, majd a saját karrierjük felé. Sok remek szám van ezen a lemezen, a Black Crow-t azért választottam, mert két karakteres feldolgozásával is érdemes foglalkozni. A klipen az eredeti stúdió verzió hallható egy slideshow kíséretében.



Aztán szép sorban összegyűjtöttem a fellelhető Mitchell lemezeket és megismertem ennek a páratlan személyiségnek az életművét. Nemcsak dalszerző, szövegíró, hanem az éneklés mellett gitáron és zongorán is játszik. Mindemellett a borítóinak is a grafikusa és tervezője is volt. Meg korának nagy férfifalója is. Nem egy kortárs zenész örült, majd sírt miatta.

Kanada érdekes hely lehet. Joni Mitchell onnan származik. És Diana Krall is. (Meg Alanais Morissette. Talán egyszer Ő is előadja a számot.) Egy ideje már figyeltem Krall nevét, de valahogy nem füllött hozzá a fogam. Még nem hallottam felőle semmit. A CD-i drágák, mint a fene. Ki szeret ismeretlenbe belevágni? A Mezzo-n aztán belefutottam a Montreali Jazz Fesztiválon rögzített koncertjébe. Amikor a Black Crow-hoz értek, onnan már egyértelmű volt a rajongás. Ez a felvétel látható az alábbi snitten.



Úgy 4-5 éve rendszeres vendég voltam a Faháznak elhíresült óbudai intézményhez tartozó puccosabb sörözőjében. Egy fiatal és kedves hölgy volt a csapos. Igazából ez is lehetett volna a szempont, de sokkal inkább az, hogy ez a fiatal és kedves hölgy nagyon igényes zenei kultúrával rendelkezett, ezért az intézményben is mindig jó zenék szóltak, ha Ő volt a pult mögött. Itt figyeltem fel egyszer egy igen karakteres hangú jazz énekesnőre. Teljesen lenyűgöző volt a felvételek hangulata. Feszesen, néha sámánian szóló kíséret, boszorkányos hanggal. Ekkor ismertem meg Cassandra Wilsont, a fiatal generációk egyik kimagasló tehetségét. Azonnal el is kezdtem kutatni a lemezei után. A Bull Light Till Dawn-on egy elképesztő Black Crow változat van tőle. A YouTube-on nincs fent, így a saját archívumomból játszom be, kép nélküli lejátszón. Kizárólag erős idegzetűeknek!!! :)

(Azért szerintem ki lehet bírni...)
----------------------------------------------------------------------------
Kapcsolódó zenék

Talán feloldja Cassandra sámánénekét...
----------------------------------------------------------------------------
Még érdemes meghallgatni Joni Mitchell mai hangját. Herbie Hancock kiadott kiadott egy lemezt, amin Gershwin Világa előtt tiszteleg. (Ez a lemeznek is az angol címe.) Ezen hallható a Porgy és Bess-ből az egyik, talán legtöbbet játszott és feldolgozott dal, Joni Mitchell előadásában. A fájdalmasan szép szaxofon szólóval Wayne Shorter ajándékoz meg bennünket.

6 megjegyzés:

libuc írta...

Izgalmas zenék, izgalmas előadásban. Mind tetszett, még Cassandra is. Ilyen zenéket érdemes hallgatni. A Woodstock kicsit kakukktojás volt a sorban, de a hangulata miatt az is jól esett.
Krallt én is hallottam egyszer a TV-ben, ott is ragadtam. Joni Mitchellről nem sok fogalmam volt eddig, de szuper, nagyon tud!

Vajda János írta...

Azt mondjuk gondoltam, hogy Neked be fog jönni CW. A Woodstockot azért tettem ide, mivel eléggé utalok rá a szövegben. Szerintem nagyon jó szám. Jobban szeretem, mint a JM féle változatot. Amúgy Jonit nagyon, épp a sokrétű zenei pályafutása és a szuggesztív egyénisége miatt. ha van időd, keress rá a YouTobe-on.
Köszönöm a bejegyzést, és megvallom őszintén Tőled számítottam valamire a Shaktis bejegyzés kapcsán. Olyan Neked való zenéknek gondoltam :)

libuc írta...

Köszi, jól esik, hogy gondolsz a szórakoztatásomra. Valóban örültem neki, valódi örömzenék, sziporkázó, magával ragadó, változatos, varázslatos volt, de éppen nem értem rá reagálni, aztán meg jött a következő és... Na jó, majd ha nagyon sok időm lesz, megint végighallgatom, és reagálok! :)

Vajda János írta...

Azért nem kell, csak vannak bloggerek, akiknek bizonyos bejegyzéseimnél hallgatok a véleményére. :) Az olyan volt, Veled kapcsolatban :)

Krisztian írta...

mmmmmmmm........ ennyi finomsag.......
dianna krall. eleg keson, kb tiz eve ismertem meg a holgy zenejet - meglehetosen erdekes korulmenyek kozott. egy cegnek voltam az informatikusa, bent molyoltam az irodamban, mikor egy kedves kollegam felhivott a JVC-tol, hogy hozna nekem egy rakat jazz-t mp3-on. nosza, feleltem, siess ahogy tudsz! de hozna a kedveset is, mert nagyon szeretne bemutatni nekem, ha nem gond. dehogy gond! jo egy ora mulva hallom, hogy nyilik egy ajto a folyoson, felpattantam a szekemrol - hiszen egy holgyet nem illik ulve fogadni -, es elindultam az irodam amugy nyitott ajtaja fele. elol jott a holgy, arcan a szokasos, ismeretleneknek jaro udvarias mosoly, keze mar lendult elore, ahogy illik, mikor a mozdulat hirtelen felbemaradt, es a tekintete megallapodott a fejem folott. csinos kis arcarol eltunt a mosoly, helyet valamifele dobbenttel vegyes csodalkozas valtotta fel. eleg kinos szitu volt, mert teltek a masodpercek, nekem lovesem sem volt, hogy mi a turot nezet, de meg a mogotte alldogalo parjanak sem. aztan a lany lassan ram nezett, es azt kerdezte: tisztaban vagy vele, hogy milyen hatalmas fekete vedoangyalod van?
...............
na, erre csak neztem hulyen, de kivancsi vagyok ki csinalt volna mashogy. aztan a lany visszazokkent a valosagba, kedvesen elmosolyodott ujra, elnezest kert, kezet nyujtott, bemutatkozott stb. ahogy kell. es tobbe nem beszeltunk errol. (en azert visszagondoltam kesobb mindazokra az esemenyekre, melyekbol elve kecmeregtem ki, mi tobb karcolas nelkul - es mar nem is tunt akkor keptelensegnek egy hatalmas vedoangyal a fejem folott...)
no, hat akkor kaptam meg az addig megjelent Dianna Krall zeneket a baratomtol. azota rendszeresen hallgatom, foleg estenkent, mikor csak es kizarolag nyugalomra vagyom.

majd irnek meg Joni M-el valo talalkozasomrol is, ha nem untatom a tisztelt olvasokat, plane a Hazigazdat...

Vajda János írta...

Szia Krisztián. Örülök, hogy előbukkantál.
Nem minden napi találkozás Krallal.
Egyszer egy horoszkópom írta, ha kedélytelen, vagy zaklatott vagyok, hallgassak Diana Krallt. Én is nagyon szeretem, elringat és elvarázsol. A találkozás döbbenetétől nem vagyok meglepve. Tudok az angyalomról is, szegénynek adok elég munkát :) Irvánnak kereszteltem el, aminek nagyon örült.
Csapongok, de annyi mindent írnék, csak a meló meg vár... A Jimmy, Kralltól. Abban minden benne van, ahogy egy nő tud szeretni egy férfit... És ahogy el is tudja engedni.

Nagy örömmel fogadnám a gondolataidat Joniról. És kívánom, hogy találj még ezeken az oldalakon magadnak is kellemes perceket!

Megjegyzés küldése