Zenei átalakulás 7. Negyvenezer Főnök - Traffic/Blood, Sweat & Tears

2010. június 24., csütörtök


Stevie Winwood
dal nagyon korán sikerült az első személyes találkozás. Ott voltam a "fejbeverős" Spencer Davis koncerten a Kisstadionban, '67-ben, majd nem sokkal később már az új bandában, a Traffic-kel. Az előbbi nemcsak a rohamrendőrök gumibotjai miatt volt fejbeverős. Akkor már lehidaltam a Gimme Some Lovin'-tól, a Keep On Runningról nem is beszélve. Ronggyá hallgattam a kislemezt. A koncert legalább olyan eget rengető volt, mint utána a csihi-puhi, de megérte. A Traffic előtt sokan álltunk akkor még értetlenül. Olyasmit vártunk, mint a Grouptól. Aztán, már a Blind Faith (ahová rövid időre száműzte magát) eljövetelekor megértettem, miért hagyta ott Stevie a SDG-ot. Ki akart törni a beatzene korlátai közül, lévén erősen blues alapból táplálkozó zenész. A rock egyik legkarakteresebb hangjának tartom, ugyanakkor egy komplex személyiségnek. Több hangszeren játszik, zenét szerez, és az improvizációs képessége olyan intuitív játék móddal párosul, ami feltétlenül a Rock Történetének Aranycsarnokába helyezi.
A 40.000 Headmen sztenderd koncert darabjuk volt. (Rossz főnökből egy is elég, hát még ennyiből, de ez jó főnök...) A kicsit gyenge minőségű filmet bőven kárpótolja Jim Capaldi remek fuvolaszólója. Ezért is választottam ezt.



A Blood, Sweat & Tears – gondolom másoknak is – a Spinnin' Wheelsszel robbant bele az életembe. Sokáig nem is tudtam az első lemezről, amin még nem D. C. Thomas énekelt, ám legalább olyan jó mint az azt követő második, harmadik. Utóbbi a kedvencem tőlük. Úgy, ahogy van, csontnélküli. Minden szám teli találat. A Stones Sympathy For The Devil átirata egészen új távlatokat nyit meg. A legkedvesebb a számomra azonban az utolsó szám, a fenti Traffic darab nagyszerű feldolgozása. A felvezető és záró zenélődoboz hang pedig a telefonom ébresztő hangja. Bár ritkán ébredek telefonra, ha arra kell, kezdődjék meghitten a napom...
Nincs a szám fent tőlük a YouTube-on, kép nélkül illesztem ide a saját archívumból.

-------------------------------------------------------------------

Kapcsolódó zenék:
Winwood sokszínűségét a Spencer Davis Grouppal és a Blind Faith-szel készül egy-egy számával igyekszem illusztrálni. Nem akarom a fent említett két, kissé agyon nyűtt szám valamelyikével, inkább egy vérbő boogie-val. A Blind Faith nagyívű zenekar lehetett volna. sajnos a Creamen vájódott fülűek (köztük én is) nem igazán fogadták be azt az intellektuális váltást, amit épp Stevie hozott be és testesített meg Clapton és Baker mellett. Korát előzte meg, sajnos ezért lemaradtunk a folytatásról. Az egyetlen album és néhány koncert után a Vak Hit szétfoszlott. A Sea of Joy azonban mindig is az első számú zenéim közé tartozott.
Kicsit nagyobb BS&T blokkot rakok össze, igyekeztem olyan számokat válogatni amik jellemzik a zenekart, nemcsak a slágerként üzemeltetett számok alapján. A My Days Are Numbered az első albumról van. Igaz, Thomas hangja nagyon karakteres, de ebben a számban érezhető, hogy a BS&T nemcsak belőle állt. A blokk másik két száma a harmadik, "3"-as számmal jelzett lemezről van. Mivel megemlítem, idetettem a Sympathy For The Devil átiratát (a Stones-ét nem, elég ismert), és egy meghitt hangulatú balladát. Ezen is, miként a Főnökökön nagyszerűen érződik a csapat fúvósszekciójának árnyalt és színes játéka.





Texte alternatif


4 megjegyzés:

libuc írta...

Mivel késő este van időm, fülhallgatót tettem fel, és minő nagyszerű ötlet! Nagyon élvezem! Csak ne érezném ebben a hangulatban olyan nagyon öregnek magam, mint aki ottfelejtette magát a "boldog békeidőkben"!

Vajda János írta...

Ettől nem öreg vagy, hanem örök fiatal. Lélekben...

Hupján Attila fregoli írta...

Lehet, hogy csak két nagy fül ikont kellene kitennem minden bejegyzésedhez jelezve, hogy hallgatom őket:-)

Vajda János írta...

:) Attila, tedd azt... :D
Köszönöm a látogatásaidat.

Megjegyzés küldése