Spiritualitás a jazzben

A cím félre érthető, hiszen – úgy gondolom – a jazz maga spirituális indíttatású műfaj. Az improvizációk mindenesetre valamiféle meditációs állapotot jelentenek a zenészeknek, és jelenthetnek a hallgatónak, ha megfelelő állapotban az ahhoz illő zenéhez nyúl. Vannak azonban olyan zenészek, akik kifejezetten ebből az érzelmi, vagy szellemi töltésből szereznek olyan darabokat, amiket erőteljesen áthat egy különös érzelmi kisugárzás, vagy szellemi töltés.
Amikor ráéreztem a jazz ilyen lehetőségeire előttem is új távlatok nyíltak, sok mindent kezdtem más szemmel nézni, illetve hallgatni. Kedvenceimből igyekeztem válogatni, és ez remélhetőleg mindenki számára – aki nyitott a zenei mélységekre – érdekes utazás lehet. Szerintem indítsd is el a lejátszót! Ami egyelőre nem tűnik befogadhatónak a számodra, ugord át! Ne hallgass azonban az első benyomásra, néha térj vissza, és játssz bele egy előzőleg kihagyott számba. Hátha épp akkor vagy rá befogadó...

John Coltrane harmadik korszakának átütő erejű, első lemeze volt a A Love Supreme. Az akkori, fiatal jazz generációk ezeken a lemezeken nőttek fel. Ez volt az az időszak, amiből aztán fokozatosan átment – az ugyan free-nek nevezett, de inkább – a meditációs improvizációkon alapuló végső korszakába. A kiválasztott számot sok későbbi követő vette fel, akár átdolgozva is a repertoárjába.

A '80-es évek Dimenziója Dés László legjobb korszakának mondható, talán a Trio Sthendhalt leszámítva. Az Avec Plesaure teli van spirituális számokkal. A kiválasztott Merengő tényleg kellemes és dallamos merengés. Kellemesen oldja Coltrane feszültségét.

Chick Corea Elektric Bandje a már ismerős Acoustic Band két fiatal zenésze, Dave Weckl és John Pattitucci mellett időnként a gitáros Frank Gambale-lel, vagy a fúvós Eric Marienthallal is kiegészült. Lemezeiken a vérbő szintijazz mellett nagyon elgondolkodtató, erőteljes spirituális darabok is helyet foglalnak. Az Ezinda egyik nagy kedvencem. Nem sikerült megtudnom, mi a szó jenetése, pedig órákat kutattam az interneten (ha valaki tudja, ossza meg velem). Ez azonban semmit sem von le számomra a szám értékéből. A szám vége olyan kicsengésű, amiben nagyon erős energiákat érzek. Az India Town címének megfelelő töltésű. Érezni benne egy kis Lotus Feetes beütést, de Corea és McLaughlin elég jó barátok ahhoz, hogy ez lehet akár valamiféle tisztelet adás is...

Jean Luc Ponty nagyon sajátos egyénisége a jazznek. Habkönnyű szerzeményei mellett nagyon szívhez, vagy gondolathoz szóló, elmélyülést biztosító számokkal is örvendeztet. Kétségtelenűl sok oldalú zenész. Zappa Grand Wazoo korszaka előtt sztenderd hegedűs volt a Mothersben. A Lost Forestben nem lehet elveszni, andalogni annál inkább. Ponty zenéi eszményiek diaporámához. Egyik szerzeményét a Jeli arborétumban készült műsoromhoz használtam fel. A The Acatama Express azonban más világ. Igazi dimenzionális utazás. Egy másik diaporámám ezt szimbolizáló záró részéhez fel is használtam.

Wayne Shorter Miles Davis mellett, vagy a Weather Reportban eszményi jazz szaxofonos pályafutást tudhat maga mögött. Szóló lemezeiben azonban előtérbe került egy nagyon érzékeny világa, ami számomra nagyon kellemes meglepetés volt. A Super Nova c. lemezről válogatott számban nagyon érdekes kettősséggel szembesülhetünk.

John McLaughlinról már írtam a Shakti kapcsán. Elképzelhetetlen lett volna nélküle ez az összeállítás. Retrospektív albumáról a The Promise-ről válogattam a The Wish darabot. Ennek érdekessége, hogy az egymással nem éppen baráti viszonyban lévő Triluk Gurtut és Zakir Husseint képes volt megnyerni a közös zenélésre. A Remember Shakti viszont ekkor indult az útjára. A Reincarnation a címében hordozza a tartalmat. McLaughlin Kai Eckharttal és Trilokkal alkot benne triót. Két modern hangszer mellett a tradicionális ütősök, nagyon izgalmas hangzás és tartalmas zene.

John Abercrombie érdekes gitáros egyéniség. Sokan nem szeretik, én viszont igen. Timeless című albuma a legjobbak közül való, a címadó darabnak meg nagyon is itt a helye ebben a válogatásban.

Miles Davis a woodoo szellemiség felől érkezett. Ennek a legerőteljesebben fúziós korszakában adott hangot. A Bitches Brew időszak lemezei ebből a szempontból is kiemelkedőek. Az Orange Lady egy egzotikus meditáció, a Sanctuary meg fájdalommal vegyes dühű könyörgés.

Charles Lloyd a szaxofonosok között sajátos helyet tölt be. kalandozásai a zene világában jóval túlmutatnanak még a jazz korlátlanságain is. A keleti misztikumok között kalandozó zenész lemezei is ezzel vannak átitatva. Ennek egyik legjobb példája a Fish Out Of Water Hagia Sophia-ja.

A Jazz Q elnevezésű prágai zenekar a 70-es években élte fénykorát. A Martin Kratochvil billentyűs által vezetett zenekar a kor fúziós jazzrockját játszotta igen magas színvonalon. Rájuk még visszatérek, mert igazán megérdemlik. Mos ízelítőül első lemezükről válogattam egy számot.

Billy Cobham Miles Davis Bitches-ei között tűnt fel. Ment is McLaughlinnal a Mahavishnuba, azután szóló karrierbe kezdett. A legvirtuózabb jazzdobosok egyike. Azért szeretem nagyon, mert még szóló lemezein sem ül rá a zenekarra. Nem akar feltétlenül az előtérben lenni a dobjaival. A nagydarab, bivalyerős férfi lehelet finom dolgokra is képes. Erre a legjobb példa Crosswindről válogatott szám. Randy Breckker szaxiszólója mesébe illő, és az ebből előlibbenő George Duke Fender zongoraszólója igazán maga csoda.

Igyekeztem úgy összeállítani a sorrendet, hogy valamiféleképpen kiegyenlítsék egymást a számok, egyféle folyamot képezve. Te viszont úgy ugrálhatsz közöttük, ahogy akarsz. Jó elmélyülést!